"Ne próbálják elmesélni az ismerőseiknek, úgyse hinné el Önöknek senki!"- mondta Lukácsházi Győző műsorvezető moderátori minőségében az Andrássy úti Csoki-színpadnál, mielőtt Csalog Gábor elkezdett muzsikálni az összegyűlt tömegnek. Szeptember 5-én az Andrássy út 12 órára zenés korzóvá vált, öt színpadon öt féle zongoramuzsikát hallgathattak a látogató.
"Ne próbálják elmesélni az ismerőseiknek, úgyse hinné el Önöknek senki!"- mondta Lukácsházi Győző műsorvezető moderátori minőségében az Andrássy úti Csoki-színpadnál, mielőtt Csalog Gábor elkezdett muzsikálni az összegyűlt tömegnek. Szeptember 5-én az Andrássy út 12 órára zenés korzóvá vált, öt színpadon öt féle zongoramuzsikát hallgathattak a látogató.
"Ne próbálják elmesélni az ismerőseiknek, úgyse hinné el Önöknek senki!"- mondta Lukácsházi Győző műsorvezető moderátori minőségében az Andrássy úti Csoki-színpadnál, mielőtt Csalog Gábor elkezdett muzsikálni az összegyűlt tömegnek. Szeptember 5-én az Andrássy út 12 órára zenés korzóvá vált, öt színpadon öt féle zongoramuzsikát hallgathattak a látogató.
Ismét eltűntem az éterből, most némileg hosszabb időre. Eközben persze nem tétlenkedtem, megszületett a szakdolgozatom, jártam a koncert-, és operatermeket, többek közt Berlinben is, és egy kicsit más vizekre is eveztem. Volt Rózsalovag és Elektra (erről írtam az Operaportálra), Ibusár és most a várakozás az idei évadra.
Ami igazán fontos, azt elhagyhatod, mégis előbb vagy utóbb visszajön hozzád. Így történt a bloggal is, hirtelen késztetést éreztem, hogy megint írjak mindenkinek és senkinek. Azt figyeltem éppen, hogy a legkorábbi bejegyzés 2006-ból származik, tehát a blog lassan 5 éves születésnapját ünnepli. Ahelyett, hogy az elfolyó idő természetén töprengenék, inkább regélek egy keveset a Vérnászról.
Igen, igen, majd' fél éve, hogy nemigen lehetett felőlem hallani itt, a blogon. Pedig nem tűntem ám el! Jöttem-mentem, hallgattam és néztem, irogattam is bőszen. Az Operaportálon megjelent több irkálmányom is, akit esetleg érdekelnek, az alábbi linkeken tudja őket elolvasni. Tehát időrendileg a legrégebbitől indulván:
Szégyellem, hogy nem írtam föl rögtön legalábbis, a hírt, hogy lehet máshol olvasgatni, mindenesetre mostantól igyekszem pótolni eme mulasztásomat. Legközelebbi beszámolóm minden bizonnyal Richard Strauss Rózsalovagja lesz, 20-a után érdemes errefelé tekintgetni!
A cikk a prae.hu-n jelent meg A
hazai operacsinálás (hogy ilyen csúnyán fogalmazzak) egyik legnagyobb
kérdése, hogy hogyan lehet közelebb hozni a fiatalokat a műfajhoz.
Nyilvánvalóan nem várható el, hogy a gyermek közelítsen, az operának
kell közelítenie hozzá. A Szegedi Szabadtéri Játékok Turandot-előadása
pontosan ezt a közeledést kísérelte meg – méghozzá sikerrel.
Kedves Olvasóim!
A Goldenbloghoz fogható, de szakmailag még inkább fontos esemény történt nemrégiben. Az Opera Portál nevű internetes operamagazinban publikálhattam. A július 24-i Szegedi Szabadtéri Játékok Turandotja volt a szóban forgó mű, melyről egyrészt az említett portálon, másrészt a prae.hu-n is olvashattok majd beszámolót.
.jpg)
A cikk a prae.hu-n jelent meg
Végy egy gyászoló özvegyet, megboldogult férje egy arrogáns hitelezőjét
és egy minden lében kanál lakájt. Egy hamisítatlan papucsférjet, aki
felesége parancsára szabadelőadásokat tart, valamint egy hipochonder
földesurat, egy hisztis vénlányt, és már készen is van a csehovi
(tragi)komédia.
Az évad fanyalgói, akik kifogásolták a repertoár nagyrészének modernségét, érthetetlenségét, nyakatekertségét, és még sorolhatnám, minden bizonnyal jóelőre jegyet váltottak a Budapesti Nyári Játékok proukciójára, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra. Szó ne érje a ház elejét, nem ágálok az efféle előadások ellen, csupán tudomásul kell venni, hogy egy ilyen hatalmas szabadtéri produkció színrevitele bizonyos problémákba ütközhet (és ütközött is).
Már nagyon régóta szerettem volna belinkelni ezt a bizonyos oldalt a Momus.hu nevezetű (jobboldalt, a linklistában is megtalálható) komolyzenei oldalról. Még valamelyik fidelio.hu-s fórumban hívta fel rá a figyelmet egy vicces kedvű látogató, és mivel én és a vicc nagyon jó barátságban vagyunk, nem tehetttem meg, hogy nem osztom meg veletek ezt a gyöngyszemet. Bár az írás már több, mint egy éves (te jó ég, már azóta emerhárom néven fut a Bartók...), mit sem vesztetthumorából.
