

Kezdem rögtön azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy dalszínházunk betölti 125. életévét, így végre alkalom nyílik arra, hogy kicsit ünnepeljük"magunkat" is, értsd: elővegyünk olyan ritkán játszott műveket, melyek legközelebb valószínűleg 25 év múlva fognak előkerülni. Az új évadban ugyanis különlegesen nagy hangsúlyt fektetnek magyar szerzők operáinak (és szimfonikus műveinek, balettjeinek) színpadra állítására. Öröm látni a listán Szokolay Sándor, régebben már játszott Vérnászát, valamint kíváncsian várom Sári József Koestler műve alapján írt Napfogyatkozását. Lesz persze Bartók is bőven, a már-már szokásos balettek közt felbukkan egy Kékszakállú is, vadonatúj rendezésben.
Igen-igen impozáns a premierek listája. Ott van a fentebb említett Napfogyatkozás, melyet Kovalik Balázs rendez, a magyarok közt pedig a szintén emlegetett Kékszakállú, Hartmut Schörghofer rendezésében. De mi lesz még? Lesz például Benjamin Britten (A kis kémyényseprő), aminek felettébb örülök. Bár a Peter Grimes-t néhány éve már játszották az Operában, Kovalik rendezésében, az angol szerző ritka vendége a magyar operaéletnek, pedig külföldön az egyik leggyakrabban játszott operaszerző napjainkban. Lesz Rózsalovagunk is, Richard Strauss népszerű operáját is viszonylag rég láthatta a közönség. Az Elektra és Salome mellett ez az opera bukkan fel legtöbbször a színpadon, nem bánnám, ha egyszer még talán az Árnyék nélküli asszonyt is elővennék...
A felújítások között szerepel Petrovics Emil C'est la guerre-je, és Mozart Titus kegyelme című operája is, hogy a különlegességekről szóljak. A következő Májusünnep rendezvény alcíme továbbra is a "népszerű operák" lehetne, Elektra, Tosca, Don Carlos, Sevillai borbély, csak néhány cím a fesztivált fémjelező operák közül.
Nota bene: pozitívnak tartom a műsortervet, DE továbbra is megfontolandónak tartom a következőket:
- a Xerxes színpadra állítása négy évbe telt, ujjongva fogadták (most a rendezés megítélésétől eltekintve) a barokk operát. Az új évadban ismét háttérbe szorulnak (vagy abszolút kiszorulnak) a régizenei kompozíciók. Ahelyett, hogy egy hagyomány indulna el, az egy lépés előre, két lépés hátra taktikát alkalmazzuk?
- Amit fentebb is jeleztem a Rózsalovag kapcsán, és, aminek nagyon örülök a Britten opera esetében: merni kéne ritkán játszott darabokat is színpadra állítani. Persze, jó, ha megmaradnak a fix közönséget megszólító örökbecsű művek, de merjünk kísérletezni, na! Miskolcon is bejött ez a tendencia (lsd. az idei műsorkínálatot), miért ne működne Pesten is.