A Miskolci Operafesztivál: életérzés. Mert nem csak arról szól, hogy este az ember összekapja magát, és elmegy az operába, majd vissza a szállásra, és ennyi volt, hanem, ha úgy tartja kedve, egész nap elfoglalhatja magát a fesztivál nyújtotta programokon, vagy veheti a fáradságot (vegye!) és várost nézhet. Idén összesen majd' egy hetet töltöttem a tizenegy a magyar operajátszás fővárosává avanzsált Miskolcon, következzék egynéhány kép és megjegyzés.
A
Miskolci Operafesztivál: életérzés. Mert nem csak arról szól, hogy este
az ember összekapja magát, és elmegy az operába, majd vissza a
szállásra, és ennyi volt, hanem, ha úgy tartja kedve, egész nap
elfoglalhatja magát a fesztivál nyújtotta programokon, vagy veheti a
fáradságot (vegye!) és várost nézhet. Idén összesen majd' egy hetet
töltöttem a tizenegy napra a magyar operajátszás fővárosává avanzsált
Miskolcon, következzék egynéhány kép és megjegyzés.
- Bartók+Bécs volt az idei fesztivál jelszava, ennek jegyében a cím alatt nagybetűkkel az első, kisbetűkkel a második bécsi iskola vezéralakjait (mellettük pedig Schubert-et és Richard Strauss-ot) hirdette a prospektus. 12-én és 13-án mondhatni Berg napok voltak, hiszen műsorra tűzték a komponista mindkét operáját, a Lulut és a Wozzecket. (Ezekről írtam beszámolót a prae-hu-ra, amint meglesz a link, felteszem ide.) 14-én a hagyományos Kékszakállú előadást hallgattuk-néztük, majd néhány nap budapesti tartózkodás után a 18-i Ariadne Naxos szigetén került terítékre (a kritika íródik...). Amiről most lemaradtam, de érdekelt volna, Schönberg Mózes és Áronja. A Nemzeti Filharmonikusok jövő évi programját böngészve azonban láttam, hogy január-február magasságában Pesten is játsszák, és különben is...nem lehet mindent egyszerre.
- Zene+elmélet címmel ingyenes előadássorozat is kísérte a fesztivált. Június 13-án Földes Imre beszélt Schönberg Mózes és Áronjáról, valamint Berg Wozzeckjéről.Sokan mondták, hogy a tanár úr kitűnő előadásokat tartott (és tart most is), humoros, szellemes, nekem azonban még sosem volt alkalmam meghallgatni az előadásait. Most bebizonyosodott, hogy valóban remek előadó. Úgy repült el a két óra, hogy nem is éreztük. Kivételes pillanat, mikor egy rendkívül nagy tudású ember úgy tud szólni, hogy az a laikusoknak is érthető legyen, de a zeneértők is tanuljanak belőle.
- Készakállú fanfár emlékeztetett minden előadás előtt negyed órával a Nagyszínház tornyában. Számomra ez volt az életérzés-keltő mozzanat.18-án szite rohantunkvissza a színházhoz, hogy elcsípjüka fúvósokat a toronyban. Lent álltunk, és mikor abbahagyták, tapsoltunk, mire kedvesen leintegettek nekünk, SŐT, meg is ismételték (nem tudom, ez nekünk szólt-e). Ja, és, hogy milyen fanfár? Aki még nem találta volna ki a fűvósokból és a Kékszakállúból, segítek: az 5. kapu, a birodalom kinyílásának (vagy hogyan is fogalmazzam) trombitaszavai voltak.
- Fesztiválkocsmává alakul a rendezvénysorozat idejére a Színház előtti Déryné kert. Hangulatos, közel van, így bármikor elfogyasztható egy kávé, közel van a Toronyhoz (és az előbb említett fanfárhoz), ez is hozzátartozik az életérzéshez.
- Meglepetések érhetik az embert a városban kóborolva. Például vasárnap délelőtt a Városház tér felé sétálva hallhatja Szakcsi Lakatos Bélát, aki éppen gyakorol, vagy legalábbis "behangol" az esti koncertjére. Szembejöhet egykerekű biciklijén Czakó Péter, aki, miközben hajtja a bringát, hogy ne unatkozzék, szaxofonon improvizál a bécsi szerzők műveinek témáira.
- Fényképtablón kísérhetőek figyelemmel az egyes napok történései a Nagyszínház előcsarnokában. Hála a szorgalmas fotósoknak, minden nap bővül a kollázs,lehet nosztalgiázni, avagy megtekinteni a kihagyott eseményeket.
Képek (katt a nagyításhoz):
