Kép-Színház-Muzsika

A blog olvasói valószínűleg érzékelték, hogy az utóbbi időben nemigen fordult elő errefelé színházi jellegű írás. Legútóbbi, debreceni színházélményemről nem volt olvasható beszámoló, most azonban pótolom, hiszen, mintha a sors koppintott volna az orromra, a  Debreceni Csokonai Színház Képzeletbeli operettjének egyik főszereplője, valamint ugyanazon színház igazgatója jegyezték Csehov Egyfelvonásos komédiáit a Beregszászi Magyar Színház produkciójában.

A Budapesti Nyári Fesztivál keretében játszott darabot a Városmajori Szabadtéri Színpadon láttam, mely majdnem teljesen megtelt emberekkel. Azt kell, hogy mondjam: nem véletlenül. Az immáron 16 éve repertoáron tartott darab ugyanis éppen időtlenségében időtálló. Itt kell megjegyeznem, hogy a fesztivál rendezőinek trehánysága (tudom, hogy erős kifejezés, de csak ezt tudom mondani) bosszantó, a színlapot a Beregszászi Magyar Színház honlapjáról töltötték le, idézem: "A pálmát mindhárom esetben Trill Zsolt viszi el. A huszonéveit taposó ifjú A medvében vénséges lakájt alakít." Nos, a pálmát valóban Trill Zsolt viszi el, de tizenkét év leforgása alatt jócskán kilépett már a huszonéves korból. Ahogy a többi szereplő is, mégis jórészt hitelesen formálják meg Csehov szereplőit.

 

Az est főszereplői egyértelműen az első két egyfelvonásost jegyző színészek. A színészházaspár Szűcs Nelli és Trill Zsolt, valamint Tóth László, a "medve". Szűcs Nellit már volt szerencsém látni a fentebb emlegetett Novarina darabban, a Képzeletbeli operettben, melyet idén mutatott be a Debreceni Csokonai Színház. Már akkor meggyőződhettem kivételes színészi kvalitásairól, akkori impresszióimat csak igazolta a Medvében nyújtott alakítása. Mindenféle manír és erőltetettség nélkül adja az özvegyet, aki, bár siratja férjét, valójában másra sem vágyik, mint egy új szerelemre. Tökéletes párja Tóth László, akinek jellemábrázoló tehetsége Szűcs Nellihez hasonlóan sallangmentes és hiteles. Képzeljék el a jelenetet, ahogy éppen a női lélek borzalmairól monologizál ("más se hiányzott nekem, mint ez a szoknyás filozófus", "Maga is azok közé a szerencsétlenek közé tartozik, akik nőnek születtek."), majd átszellemült arckifejezéssel kijelenti, hogy beleszeretett a szép özvegybe. Miközben a szerelmi szál bonyolódik, jót nevethetünk a Trill Zsolt alakította lakáj közbeszólásain.

 

A második egyfelvonásos teljes mértékben Trill Zsolté. A dohányzás ártalmairól tartott szabadelőadása saját életének keserveinek ecsetelésébe vált át, így rajzolódik ki a szerencsétlen sorsú, -mondjuk ki: papucsférj- története. Bár a színlap itt is kissé túloz, mert a néző torkában nem érlelődik a könnyfakadásra ingerlő gombóc, inkább a helyzet abszurd realitásán, ma is aktuális mondanivalóján nevet -mindenesetre, ha nem láttuk volna Trill Zsoltot az iménti jelenetben bohóckodni, valószínűleg valóban megkönnyeznénk alakítását.