A VII. Pécsi Országos Színházi Találkozó díjazottjai
Sajnos nem jutottam le Pécsre, pedig akár le is mehettem volna...dehát az érettségi...hát igen. No, majd jövőre, ki tudja, milyen minőségben...
Viszont itt lehet értékelni a végeredményt!!! Mit szóltok a díjazottakhoz?
...no nem azért a két fillérért, de mintha az Örkény...khm...szóval... tarolt volna...
Kedves Olvasóim!
Örömmel jelentem, hogy a kényszerpihenő véget ért, sőt, alig tudok mit kezedni a rámszakadt szabadidővel...
Megvan az érettségi, akit érdekel, annak ezúton üzenem, hogy a matekon kívül, ami 4-es, a többi (magyar, töri, angol, francia) 5-ös lett!!!
A műtétet pedig határozatlan időre elhalasztom...
UI: Ma lenne Katona Klári koncert a MÜPA-ban, ami elmarad...ha valaki esetleg illetékes az ügyben, legyen szíves átadni nekik, hogy egy világ dőlt össze bennem, mert egy hónapja erre készültem...hah!
Darvas Iván...talán az egyik utolsó nagyja volt annak a bizonyos színészgenerációnak, amelyben Latinovics, Ruttkai, Básti, és még sorolhatnám hányan játszottak.
82 éves volt.
A Szinhaz. hu így ír róla:
Jól van, jól van, már kúszom is be a szőnyeg alá, dehát ismét...ÖRKÉNY!!!! Íme, a szösszenet a színház weboldaláról. Csak, hogy nyáron se unatkozzunk, ha épp nem utazunk le sehova fesztiválozni:
" Az Örkény Színház társulata a nyár folyamán is dolgozik, Csehov Platonovját Jurij Kordonszkij, a világhírű pétervári Malij Tyeatr (Lev Dogyin színháza) egykori színésze és rendezője állítja színpadra. Kordonszkij jelenleg az Egyesült Államokban tanít, ezért csak nyáron dolgozik Európában. Kordonszkij első magyarországi munkájához színházunkat választotta. A hivatalos bemutató októberben lesz, az érdeklődők azonban július 19., 20., 21-én már megtekinthetik a kész előadást!"
Most van a 78. Könyvünnep, még nem késő fölkerekednetek és körbenézni a legújabb könyvek közt, amiket dedikáltathattok is szerzőivel. És persze ilyenkor lehet leülni és beszélgetni egy kicsit az írókkal, költőkkel...és színészekkel!!!!
Für Anikó ugyanis szintén dedikált (nem, nem az "Életem történetét"), hanem a Hangoskönyvek közt megjelent egy új, általa tolmácsolt darab. Úgyhogy godoltam kapva kapok az alkalmon, és odamentem gratulálni az általam remeknek tartott Vízkereszt és Hárpia megzabolázásában nyújtott alakításáért. Tényleg olyan kedves, mint a nyilatkozataiban, örülök, hogy beszéltem vele.
Ezt tudom ajánlani Nektek is! Nem vagyok az autogram kérés híve, MENJETEK ODA, MONDJÁTOK MEG, mit gondoltok, hihetetlen jól tud esni, és utána Ti is örültök, hogy "Na, legalább már tudja xy is, hogy minden este megnézem a daraját."
Egy kis reklámcsinálónak:
Ma (vasárnap) Nádasdy Ádám (az örkényes Vízkereszt fordítója) dedikálja most megjelent verseskötetét 12:00-kor a Magvető pultjánál.
Délután 17:00-18:00 Palya Bea koncert
Hétfőn 17:00-18:00 Makám koncert
UI. hétfőn, azaz ma, 4-én: A Palya Bea koncert remek volt. És még egyszer hangsúlyoznám: azért írtam le a Für Anikós sztorit, hogy arra biztassalak benneteket, hogy igenis, ha tetszett egy színész alakítása, ne az autogram-kérő füzetecskét lobogtassátok, hanem szépen mondjátok el a véleményeteket, a gondolataitokat. Szerintem ez többet számít. Szerintem......aztán lehet kérni az autogrammot.
Sajnálatos módon ezen remek kis blog írója mostanság nem nagyon fog eljutni színházba, bár több tervezett darab is szerepel a listáján (többek közt a Hat hét, hat tánc, a Petra von Kant keserű könnyei, no meg a Nemzetiben is jó volna megnézni valamit).
Azonban minden ember életében eljön az a tragikus nap (hét...hónap...), mikor érettségit kell tennie, hát nekem is át kell esni rajta. És ha ez nem lenne elég, május 15-én egy mandulaműtétre vagyok előjegyezve.
Úgyhogy jobb híján kéretik drukkolni és együttérezni.
Köszönöm!
a szerk.
FIGYELEM!!!!
Minden kedves Olvasóm figyelmét felhívom, hogy az alábbi darabokat már nem sokáig láthatjátok, mert a színházak utoljára tűzik őket műsorukra. Megírom, hogy mikor tudjátok őket megnézni, mert utána, vége, finito, tacet, konyec, fin, end....
Örkény István Színház
A hárpia megzabolázása (nézzétek meg, marha jó! :) 2007. április 17.
Szibéria Transz -2007. április 21.
Az arab éjszaka -2007. május 19.
Katona József Színház -meg a Kamra
| Médeia: április 11., 12. (Tv-felvétel) Kazamaták: április 26. Troilus és Cressida: április 21., május 19. A nagy Sganarelle és Tsa.: április 5., 14., május 23. Commedia dell'arte: május 29. |
Sajnálatos módon általában oda megyek színházba, ahova éppen hívnak a barátaim, vagy valami úton módon lepottyan a jegy. És mostanában ez a Magyar Színházra állt. Nemrégiben említettem Az ajtó kapcsán, hogy az volt az első jó darab, amit ott láttam...hát, egyelőre az utolsó is.
Kockázatos dolog könyvből színdarabot csinálni. Először is szükségeltetik egy kiváló dramaturgia, fontos, hogy ne olybá tűnjön, mintha olvasnánk, mert ahhoz nem kell elbandukolnunk a színi egységbe.Nos, örömmel jelentem, Bereményi, bár szóról szóra átültette Szabó Magda regényét színpadra, mégis pazar és élvezhető színdarabot kaptunk.
Ismét AKT színház...
Merőben más stílusú darabot láttam, mint legutóbb, a Műegyetem R épületében berendezett, öteletesen R-klubnak nevezett stúdióban, a Bolond vasárnapot. Valentyin Katajev, orosz író darabja könnyed szórakozást nyújt.
Történetünk a Napraforgó üdülőben játszódik, ahol-, mint azt többször hallhatjuk,- valaki egyszer pihen, nem tud többé pihenni...-máshol.
A darab erőssége kétségkívül a remek zene. A Romhányi írta dalszövegek és a zongora remekül összepasszolnak, a melódiák pedig kifejezetten azok az "ismerős" dallamok, amelyeknél azt érezzük, hogy "már hallottuk valahol". Kecskeméti Gábor a zongora mögött, a színészek pedig énekelnek.
Az első felvonás döcögött egy kicsit, a második alatt viszont rendesen megdolgozták a nevetőizmainkat.
Az R-klub üzemeltetőinek üzenem, akik jóindulatúan kinyitották az ablakokat a székek mögött, hogy a második felvonás alatt meg lehetett fagyni. Jött a derekunkra a hideg, még a zongorista is gyanakodva nézegetett körbe, hogy honnan jön a hűs levegő.
Legközelebb, ha lehet csukják be az ablakokat szünet után!
A Bolond vasárnap tehát kellemes esti kikapcsolódást ígér gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Persze azért nem egy Csehov...
Valentin Katajev – Aldobolyi Nagy György – Romhányi József: Bolond vasárnap
Rengeteg minden eszembe jutott a darab kapcsán, amik talán eszembe se jutottak volna, mert szerintem szükségtelen ilyeneken elmélkedni Puccini kapcsán, de talán Ti máshogy gondoljátok.
Ab ovo: Mint egyszer májusban, most is véletlenül keveredtem az Operába, kezdés előtt, akkor se, most se tudtam, mit játszanak, akkor majdnem elaludtam, most ámulva figyeltem. Akkor Wagner ment (ráadásul a leghosszabb darabja, a Nürnbergi mesterdalnokok), most Puccini. És ugyanazzal a barátnőmmel voltam akkor is, most is. Ő véletlenül akkor is elegáns volt, én most sem, dehát, mint mondta, semmi baj, hisz ez úgyis "bohémélet".
Szirtes Ági ül a színpadon, jóval azelőtt, hogy a darab elkezdődne. Ül, és várja, hogy felvezethessen egy történetet, amely, bár az ókori Görögországban játszódik, mintha csak ma történne. Euripidész Médeiája ugyanis aktuálisabb, mint tucatnyi kortárs drámaíró műve. 
„Komédia, három női, hat férfi szereplő, négy felvonás, tájkép (kilátás a tóra); sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, száz kiló szerelem.”
-vall művéről Csehov, legalábbis ez olvasható a darabhoz mellékelt tájékoztatón. Nézzük sorban: komédia? Már, ha az élet az...nézőpont kérdése. Arkagyina szempontjából biztosan, Mása szerint valószínűleg kevésbé. 3 nő, 6 férfi...számoljunk...stimmel?
Megvolt tehát mindkét "madár". És nem csak az állatfaji maghatározás közös a két műben. Csehov és Ibsen. Ami Ibsennél a végletekig keserves, az ugyanolyan keserves Csehovnál is, csakhogy ő mindezt finom machiavellikus humorba burkolja.
Közhelyek tömege jut eszünkbe, ha Csehovról kezdünk beszélni (ez valamilyen fura okból Ibsenre nem annyira jellemző.) Félresiklott életek, mindenki másba szerelmes, kvázi párbeszédek, kilátástalan, sivár élet.
No, de erről majd később bővebben.
Tehát amire rájöttem utólag a két darab után: a Sirályban kihozták a szavak mögül kihozható érzelmeket, mozdulatokat, gesztusokat...minden, ami a sorok közé beszorult. Ez hiányzott a Vadkacsából. Persze, értem én, hogy Ibsennél ez nehezebb, de ha mindig egyféleképpen közelítünk meg egy darabot, hová fejlődik a színház?
