Kép-Színház-Muzsika

Valamelyik nap a Művészetek Palotájában (azaz Müpa) meghallgattam egy operagálát, és ott volt többek közt ez a nóta (vagyishogy ária). Valahonnan felsejlett, hogy: Te jó ég, ezt ismerem...meg, hogy ez baromi híres, de fogalmam sem volt róla, hogy ez......LAURETTA ÁRIÁJA A GIANNI SCHICCHIBŐL.
Hát igen, az embert mindig érik meglepetések. De, hogy veletek ez ne fordulhasson elő, íme, halljátok Ti is!

Itt tudjátok meghallgatni:

Itt pedig olvashatjátok, amit hallotok:

O mio babbino caro,
mi piace e bello, bello;
vo'andare in Porta Rossa
a comperar l'anello!
Si, si, ci voglio andare!
e se l'amassi indarno,
andrei sul Ponte Vecchio,
ma per buttarmi in Arno!
Mi struggo e mi tormento!
O Dio, vorrei morir!

Babbo, pieta, pieta!
Babbo, pieta, pieta!

Most már biztos, hogy 16-án megtekintem az örkényes Vízkeresztet. Nagyon változó véleményeket hallottam a darabról (illetve a legtöbben lehúzzák a sárga földig), és a képek is sokat sejtetnek...

Több dolog is eszembe jutott erről a darabról, amire anyukám hosszas és lelkes litániái után én is beültem.

Először is Ettore Scola Első szerelem című filmje, amely szintén egy idős színészek számára fenntartott otthonban játszódik. A különbség annyi, hogy míg a film után vörösre bőgtem a szemeimet, itt kellemes, keserédes szórakozásban volt részem.

A Súgót felcsapva akad néhány olyan darab, amit bizony több színház is a műsorára tűzött, ezen kevesek közé tartozik Shakespeare klasszikus vígjátéka a Vizkereszt, vagy amit akartok is.

Szánom bánom, de első "vízkeresztes" élményem körülbelül kilencéves koromban ért, mikor is véletlenül megnéztem Trevor Nunn filmes adaptációját, olyan "szereposztással", mint pl. Ben Kingsley, a bolond. (Azóta is a Vízkereszt a No. 1...)

azt kell mondanom, számomra idén a legnagyobb élmény a petra von kant volt a magyar színházban, pápai erikával. a katarzis hatása alatt lévén hamar tele is ömlengtem a színházi oldalakat. nagyjából ekképpen:)

 Ez a Petra von Kant adaptáció millioszor jobb volt mint a fassbinder film. Legalábbis számomra rendkívül nyomasztónak hatott annak idején a filmváltozat. A színdarab viszont egyszerűen zseniális!! Elképesztő! Pápai Erika csodálatosan hiteles alakítást nyújtott! Indulat feszültség, modern és múltbéli zenék egymásból egymásba kavarodása. remek jelmezek. groteszk humor. Korhű díszlet, nézőbarát közelség. ilyen mélyreható élménnyel gazdagon régen léptem ki színház ajtaján! Rövid időn belül olyan sűrű és igaz lelkifolyamatok játszódnak le, hogy az embernek valóban nem nehéz átélni petra von kant keserű könnyeinek súlyát. Ilyesmi bárkivel megtörténhet. A szerelem őrülete, a csalódottság, a már-már tébolyba sodró szétesettség tökéletes ábrázolása. Valahogy mintha optimistább vége lenne ennek a változatnak. Nem tudom, talán emberközelibb. A család hozzáállása. Az anya egy halovány árnyalattal mintha valódibb felismerésre ébredne. Lehet, hogy a színház megismételhetetlen pillanatai voltak ezek. Egyetlen másodpercig sem kételkedtem abban, h igaz, ami előttem történik. Szinte zavarbaejtően intim jelenetek, döbbenetesen igaznak hatott a darab minden egyes másodperce. Csak gratulálni tudok! Őszinte elismerésem.

Pápai Erika egyszerűen fantasztikus volt!:-)

 van egy olyan érzésem, hogy ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. egyszerűen hátborzongató...

Színház...kabaré...rádiókabaré. Nem is olyan nagy a távolság közöttük!
Az idősebb generáció biztosan emlékszik a kivehető ajtós turmixgépre...és a fiatalabb is talán. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, ez ugyanis az A telefonösszekapcsolós-kabaré, amit még ma is szívesen műsorukra tűznek a rádiók.

Íme, azon darabok listája, amiket az előző évadban néztem meg. Dőlt betűvel azok szerepelnek, amiket időközben levettek a műsorról...lehet szomorkodni, ha kihagytátok...(vagy legyinteni, ha rossz volt)

Stílusosan szeptember elsején mutatja be a Bárka színház Ottlik Géza Iskola a határon című könyvét(?). Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vitték színpadra a regényt, mindenképpen megnézem, és beszámolok az eseményről!

Kedves Idelátogatók, Színházjárok, Megszállott fanatikusok, Rendezők, Színészek etc..!

Lassan itt a szeptember (nem is olyan lassan), egyebek mellett kezdődik az új színházi évad, új bemutatókkal és régebbi repertoárdarabokkal. És előkerülnek a kistáskák és kisestélyik is, összeverbuválódnak a régi barátok és a régi színházbolondok. És akkor elindulnak...csakhogy hová menjenek.
Itt szeretnék segítséget nyújtani, hogy szu(o)bjektív véleményeimmel és kritikáimmal bővítsem a kritikák körét.
Remélem sikerülni fog!