Több dolog is eszembe jutott erről a darabról, amire anyukám hosszas és lelkes litániái után én is beültem.
Először is Ettore Scola Első szerelem című filmje, amely szintén egy idős színészek számára fenntartott otthonban játszódik. A különbség annyi, hogy míg a film után vörösre bőgtem a szemeimet, itt kellemes, keserédes szórakozásban volt részem.
Több dolog is eszembe jutott erről a darabról, amire anyukám hosszas és lelkes litániái után én is beültem.
Először is Ettore Scola Első szerelem című filmje, amely szintén egy idős színészek számára fenntartott otthonban játszódik. A különbség annyi, hogy míg a film után vörösre bőgtem a szemeimet, itt kellemes, keserédes szórakozásban volt részem.
Noel Coward darabja telitalálat. A recept: végy egy zseniális, egyhelyszínes, gyakorlatilag nulla díszletből megoldható színpadképet (ez a bizonyos Forgószínpad nevű színésznőotthon), szórj el benne közép-,és időskorú valaha (és ma is) méltán híres színésznőket, csöppents bele egy sztárt (tapsvihar, mikor Psota megjelenik a színen), keverj bele ifjú tehetségeket (értem itt a mindig kitűnő Für Anikót) majd szórd meg egy kis szirupos-holywoodi muzsikával (Sinatra, Thais stb...).
Kész is van a sikerdarab. Itt tulajdonképpen sok dolgunk nincs, hiszen a színésznődömping garancia a minőségre és a kellemes szórakozásra. AZONBAN: hiába a 28-i előadás volt körülbelül egy hónap után az első (majd 29-én és 30-án még egy-egy, utána megint hosszú szünet, decemberben ugyanis nem játsszák a darabot), azért olvasópróbát nem ártott volna tartani. Mert a May helyett Mary még betudható nyelvbotlásnak, de a Cora és a Mary közti tévedés már nem, de ezek még a legenyhébbek közé tartozak.
Ezen az apróságon könnyedén felülemelkedtem, és ámulva figyeltem a színpadon folyó apró drámákat, miközben sorozatosan ismertem rá a nagymamámra, és egyéb, a környezetemben élő javakorabeli asszonyra, akiknek a tuljajdonságai bámulatosan ráhúzhatóak egy-egy karakterre.
Bár háromnegyedéig sem volt tele a színház, a közönség mégis lelkes tapssal jutalmazott egy különösen jól sikerült poént, vagy megható jelenetet.
Kedves történet, közelebb hozza egymáshoz a generációkat, miközben mi is elgondolkozunk egy kicsit életről és halálról, barátságról, szerelmekről (vagyis a szokásos dolgokról).
(És csak zárójelben jegyzem meg, hogy a darab mögöttes mondanivalója talán az: Gyertek, nézzetek meg minket még most, utoljára...ki tudja meddig játszunk még?!)
Madách Színház - Forgószínpad Rendezte: Huszti Péter
