Megvolt tehát mindkét "madár". És nem csak az állatfaji maghatározás közös a két műben. Csehov és Ibsen. Ami Ibsennél a végletekig keserves, az ugyanolyan keserves Csehovnál is, csakhogy ő mindezt finom machiavellikus humorba burkolja.
Közhelyek tömege jut eszünkbe, ha Csehovról kezdünk beszélni (ez valamilyen fura okból Ibsenre nem annyira jellemző.) Félresiklott életek, mindenki másba szerelmes, kvázi párbeszédek, kilátástalan, sivár élet.
No, de erről majd később bővebben.
Tehát amire rájöttem utólag a két darab után: a Sirályban kihozták a szavak mögül kihozható érzelmeket, mozdulatokat, gesztusokat...minden, ami a sorok közé beszorult. Ez hiányzott a Vadkacsából. Persze, értem én, hogy Ibsennél ez nehezebb, de ha mindig egyféleképpen közelítünk meg egy darabot, hová fejlődik a színház?
