Rengeteg minden eszembe jutott a darab kapcsán, amik talán eszembe se jutottak volna, mert szerintem szükségtelen ilyeneken elmélkedni Puccini kapcsán, de talán Ti máshogy gondoljátok.
Ab ovo: Mint egyszer májusban, most is véletlenül keveredtem az Operába, kezdés előtt, akkor se, most se tudtam, mit játszanak, akkor majdnem elaludtam, most ámulva figyeltem. Akkor Wagner ment (ráadásul a leghosszabb darabja, a Nürnbergi mesterdalnokok), most Puccini. És ugyanazzal a barátnőmmel voltam akkor is, most is. Ő véletlenül akkor is elegáns volt, én most sem, dehát, mint mondta, semmi baj, hisz ez úgyis "bohémélet".
Rengeteg minden eszembe jutott a darab kapcsán, amik talán eszembe se jutottak volna, mert szerintem szükségtelen ilyeneken elmélkedni Puccini kapcsán, de talán Ti máshogy gondoljátok.Ab ovo: Mint egyszer májusban, most is véletlenül keveredtem az Operába, kezdés előtt, akkor se, most se tudtam, mit játszanak, akkor majdnem elaludtam, most ámulva figyeltem. Akkor Wagner ment (ráadásul a leghosszabb darabja, a Nürnbergi mesterdalnokok), most Puccini. És ugyanazzal a barátnőmmel voltam akkor is, most is. Ő véletlenül akkor is elegáns volt, én most sem, dehát, mint mondta, semmi baj, hisz ez úgyis "bohémélet".
Az egész azzal kezdődött, hogy elmaradt a Szecsuáni jólélek vendégelőadás a Tháliában, így ahelyett a kritika helyett most kénytelenek lesztek a Bohéméletről olvasni. Tehát elmentünk az Operába, én repestem az örömtől, barátosném pedig kijelentette, hogy ez egy nyálas darab, ne nézzük meg.
No azt már nem, kedvenc operaszerzőm művét ki nem hagytam volna, főleg, hogy néhány hete látta egy kedves házaspár barátom, akik szerint isteni volt.
És valóban. Az volt. Én olvadozva figyeltem a zenét, a csodás díszleteket, a szöveget mellesleg, miközben mellettem röpködtek a megjegyzések.
Azt, hogy nyálas, már hallottam az elején (is). De emellett megtudtam, hogy abszolút nem aktuális, röhejes, hogy egyes híres áriák, amik gyönyörűek, micsoda ostoba szövegre épülnek, nem életszerű, ilyeneket nem mondanak az emberek, neki a darab nem mond semmit, nem érinti meg. Bezzeg a Nürnbergi, az igen! Mert az az alkotásról szól, a művészetről!
Puccini zenéje gyönyörű, dehát a mondanivalója...
És az opera amúgy egy holt műfaj...akárcsak az operett.
Igaza volt sok mindenben...ÉS? Nem erről szól a dolog. Mindenki tudja, hogy a librettóknak sokszor borzasztóan ostoba szövegeik vannak. Kritizálni könnyű, de ha azt vesszük, hogy 1. mikor íródott a darab 2. a szövegnek passzolnia kell a zenéhez, tehát nem lehet akármilyen gyönyörű fordulatokkal teli költői képeket megzenésíteni 3. ott van a közérthetőség...
Akkor otthon kell CD-n (lemezen, kazettán stb) operát hallgati (figyelem: eredeti nyelven), közben pedig költeményeket olvasgatni, és akkor nem éri az embert az a rémes csalódás, hogy az egyik legszebb ária történetesen arról szól, hogy Musettának szorít a cipője.
Akkor miért járunk mégis operába?? Dühös voltam, nagyon dühös. Konkrét, normális érveket nem tudtam felhozni. Érzelmekkel nem lehet vitatkozni. Engem megérintett. Nyilván néhány helyen röhejes olvasni a szöveget, de ha jobban figyel az ember, akkor hallhatja, hogy sokszor nem is azt éneklik az énekesek (kell némi olasztudás ennek kiszimatolására, hangsúlyozom: némi, nem sok), amit a rím miatt ostobának hangzóan írnak ki. Vagy ne is olvassa! Ha figyeli a színpadot, úgyis látja mi történik, a zene pedig magával ragadja.
Most már szólok néhány szót magáról, az előadásról is... Oláh Gusztáv díszletei fantasztikusak voltak, valóban a párizsi télben érezhettük magunkat, szitáló hó, a házak teteje fehér, az utcákon nyüzsgés, Montmartre hangulat. Él az előadás, nem támad kedvünk szundikálni, bár a folyamatos függöny ki-be húzogatások tapssal kísérve elég unalmassá válnak. De megérdemlik az énekesek! Frankó Tünde, Létay Kiss Gabriella, Kelen Péter és Kovácsházi István játsszák és éneklik a főszerepeket, remekül.
Szerintem az Opera nem halott műfaj, sosem lesz az, amíg az emberek szeretnek, gyűlölnek, közhelyekben beszélnek, szeretik a gyönyörű muzsikát és képesek a szövegeken túlra látni (hallani).
Mindezek ellenére kétségek közt maradtam. Ha esetleg van pár percetek, írjátok meg a godolataitokat a kérdésről. Engem nagyon érdekelne!
UI: Üdvözlet annak a két pozanistának, akik a szünetben a Star Wars főcímdalával szórakoztattak minket. Igen, én álltam fel egy "bravo" és taps kíséretében. Nem tudom, ez vajon válasz volt-e az előtte, valamelyik nagyária alatt megcsörrenő, majd körülbelül 15 másodpercig csengő telefonra...igazából azt sem tudom, hogy szünetben engedélyezett-e a Star Wars muzsikálás...
Giacomo Puccini: Bohémélet -Magyar Állami Operaház- rendezte: Nádasdy Kálmán
