Igazából a mostani bejegyzéshez illik a baloldali kis bélyeg, mivelhogy a weimari színházat ábrázolja. Utazásunk második napján ugyanis Európa egykori szellemi fellegvára felé vettük az irányt, ahol lépten-nyomon Goethe szobor és Schillerßtrasse várt minket.
Igazából
a mostani bejegyzéshez illik a baloldali kis bélyeg, mivelhogy a weimari
színházat ábrázolja. Utazásunk második napján ugyanis Európa egykori
szellemi fellegvára felé vettük az irányt, ahol lépten-nyomon Goethe
szobor és Schillerßtrasse várt minket.
Weimar igaz kis ékszerdoboz, az ember nem is gonolná, hogy hajdan bizony ez a városka is az NDK szekcióba tartozott. Persze, mivel ez Németország egyik legfrekventáltabb turistalátványossága, nyilvánvalóan rengeteg pénzt költöttek a rendbentartásra és felújításra. Itt jegyzem meg csendesen, hogy nekem ez volt a kedvenc állomásom az utazáson.
Elsőként a fenti bélyegen látható színházat néztük meg, amely szellemes módon a Theater Platz-on helyezkedik el, és ahol történetesen az itthon is nemrégiben játszott Wagner opuszt, a Ring-et játszották. (NB: Második nap-Siegfried). Kerestem a szememmel kedvenc Wagner-tanáromat (...), de gondolom ő majd a bayreuthi játékokra megy. Azt is meg kell említenem, hogy ennek a híres, világörökség-részét képező színháznak jelen pillanatban is van magyar darabja a repertoáron. Bemenvén sikerült megtekintenem a repertoárt, és Molnár Ferenc Liliom című darabja is szerepel rajta. (jó...Franz Molnar néven)
(Ja, és persze a színház előtt karöltve Goethe és Schiller.)
Goethe nem volt egy szegénylegény, a híres költőnek ugyanis (minimum) két hatalmas háza és kertje is van a városban. Az egyik egykori lakóháza, amely ma múzeumként üzemel, a másik pedig a Nyári lak, a város parkjának közepén. Nagyon érdekes volt végigmenni a Goethe-ház szobáin, a házi könyvtárát meghagyták úgy, ahogy anno a mester elrendezte, a falon saját képei is láthatóak ("Lehet, hogy festőnek kellett volna lenni?" -mondta a szállóige szerint). Szobák vannak tele színkísérleteinek eszközeivel, a kert pedig maga a tökély. (Hmm...lehet, hogy nemcsak férfiúi bájának köszönhette azt az állítólagos párszáz szeretőjét..?)
Schiller házába sajnos nem tudtunk bemenni, mindenesetre egy fotográfiát készítettem róla. Azért az olyan aranyos, hogy most mindenhol puszipajtásokként ábrázolják őket, miközben Schiller egész életét végigszorongta Goethe árnyékában...
Meg kell emlékezni még vala(k)miről, amíg még a volt NDK-s városoknál tartok. Nevezetesen kedvenc kis német figurámról az Ampelmannról. Tudniillik a volt Kelet-Német részben a gyalogosátkelőknél nem általános lámpák voltak, hanem egyedi figurák. A németek jól kihasználva a nosztalgiahullámot, minden városban nyitnak egy "Ampelmann Shop"-ot vagy jelen esetben egy "Ost Shop"-ot, ahol a kis lámpaemberekkel fémjelezett termékeiket árulják. De, ha ez még nem lenne elég, bejegyeztettek egy anno nem létező, új figurát is, az "Ampelfrau"-t, ami a régi karakterek női megfelelője. Kitűzőtől a táskán ás a tésztáig minden van a boltokban, ami csak elképzelhető. Én fényvisszaverőt és kitűzőt vettem, illik a Berlinben vásárolt fülbevalókhoz. :-)
