Folytatódik az évértékelő-évzáró zanzásított szubjektív lista az év kulturális eseményeiről. Júniusnál fejeztem be a felsorolás jellegű élménybeszámolót. Lássuk csak, mi minden történt az év további részében.
Folytatódik az évértékelő-évzáró zanzásított szubjektív lista az év kulturális eseményeiről. Júniusnál fejeztem be a felsorolás jellegű élménybeszámolót. Lássuk csak, mi minden történt az év további részében.
Július -Budapest-Bécs-Berlin
Bár júliusban befejeződött a koncertszezon, mégsem maradtam kultúra nélkül. A hónap elején hosszú hétvégét töltöttünk a szomszédban és az Albertinában megnéztük Walton Ford Bestiarium című kiállítását. Sokkoló, izgalmas, furcsa és borzongató tárlat volt. Az emberi kegyetlenség, a brutalitás és a szexualitás összekapcsolása jellemzi a hatalmas képeket, érdemes megguglizni, hihetetlenül érdekes művész. Álljon itt ízelítőnek három képe.
A hónap közepén Berlinbe utaztam, ahol éppen kifogtam a nyári operafesztivált a Komische Operben. Az évad összes premierjét megismételték, így az utolsó pillanatban sikerült jegyet szereznek az Orlandóra. Természetesen nem hagytam ki egyik kedvenc múzeumomat, a Helmut Newton házat. Az időszaki kiállításon Helmut Newton feleségének fotóit láthattuk, aki Alice Springs álnéven alkotott.
A Márffy Ödön kiállítást már Budapesten néztem a Kogart Házban. Sajnos akármennyire is tehetséges volt, nem volt semmiféle egyéni stílusa Ödönnek, de azért kellemes tárlat volt. Olyan, mint a címe, egy kis szín, fény ragyogás a délutánban.
Augusztus -pangás
Végre eljutottam a Balatonhoz, láblógatós, gondolatrendezgetős hónap volt. Sok kulturális esemény nem történt, talán annyi, hogy Béres Eszter barátnőm jazzénekelt az IF Kávézóban. Egy napot lézengtem a Szigeten is, dehát kár fokozni a semmit.
Szeptember- "S megint elölről"
...kezdődik az évad. A hónap első hétvégéjén vadonatúj kezdeményezés csalta utcára a klasszikus és jazz zene kedvelőit. A századfordulóra varázsolt vissza minket a Zenés Korzó, melyről a blogon is beszámoltam. 14-ig a Mefistofele közelgő premierje tartotta izgalomban az operabarátokat. Nem véletlenül, Arrigo Boito monumentális darabja Kovalik Balázs rendezésében végre méltó sikert aratott. Eközben elindult az Operában a kavarás, Kovalik szerződését pedig nem hosszabbították meg. Nem sokkal később Fischer Ádám is otthagyta az intézményt, a februárra tervezett Bolygó hollandit (vez: Fischer, rend. Kovalik) pedig lefújták.
Kovalik mellett Kovásznai György kiállítása is a hónap egyik nagy eseménye volt. A Magyar Nemzeti Galériában hatalmas tárlatot szenteltek a művésznek. Én személy szerint nem estem hasra tőle, de volt néhány érdekes tabló.
A házi koncert sorozat is folytatódott és parádés Színházi Évadnyitó volt az Andrássy úton. Az időjárás végtelen kegyelménél fogva éppen aznap nem esett az eső sem, így boldogan hömpölyöghettünk a tömeggel. A hónap végén az MR Zenekar a Müpában Kékszakállú koncertet adott, Juditot Rálik Szilvia, Kékszakállút Cser Krisztián énekelte (az első részben pedig a Lohengrin II. felvonásának 1. képét hallhattuk Szabóki Tünde és Fekete Attila közreműködésével.) Értem én, hogy a rádió közvetítette a koncertet, de hogy ennyire kevesen jöjjenek el, az már egyenesen szégyen. Hiába, Bartók még mindig túl modern... A hónap legvégén, 29-én a Festetics Palotában a 25 éves Intermoduláció Kamarazenekar lépett fel Tihanyi László vezetésével. Az általam általam hallott legjobb Pierrot lunaire lépett színpadra Meláth Andrea személyében.
folyt. köv.
