Ha van opera, melyet még zanzásítva és cenzúrázva sem fognak soha játszani a Bartók rádió vasárnap délelőtti, gyermekeknek szóló operaműsorában (a Gyerekpáholyban), akkor az a Kisvárosi Lady Macbeth. Az opera annak idején ugyanis még Sztálin számára is túl félelmetesnek bizonyult, mutat rá a The Guardian cikke.
Ha
van opera, melyet még zanzásítva és cenzúrázva sem fognak soha
játszani a Bartók rádió vasárnap délelőtti, gyermekeknek szóló
operaműsorában (a Gyerekpáholyban), akkor az a Kisvárosi Lady Macbeth. Az opera annak idején ugyanis még Sztálin számára is túl félelmetesnek bizonyult, mutat rá a The Guardian cikke.
Dmitrij Sosztakovics eredetileg trilógiának tervezett operájának első darabja a cári Oroszországban játszódik, nagyjából az 1850-es években, és ezzel mindent elmondtam. A Nyikolaj Leszkov regényéből készített opera nem az "iszogatós-unatkozós-bálozós" orosz életet mutatja be, hanem azt, ahol a férfiak kegyetlenkedése mindennapi (a Till Géza-féle operakalauz szerint a munkások a második jelenetben "vaskosan tréfálkoznak" Akszinyával, a cseléddel -gyakorlatilag megerőszakolják), ahol gyilkosságba torkolló érdekházasságok köttetnek, és ahol a leleplezett bűnösök indulnak gyalogszerrel Szibériába.
Dmitrij Sosztakovics csak 28 éves volt, amikor 1934-ben "A mcenszki járás Lady Macbethje" címmel bemutatták operáját Leningrádban. A mű sikerét és diadalmenetét az a cikk törte meg, melyet valószínűleg Sztálin írt álnéven a Pravda-ba, a Kommunista Párt lapjába, ahol úgy minősíti az operát, mint amiben "zene helyett káosz" uralkodik. Ezek után Sosztakovics művét törölték a repertoárokból, sőt, neki magának egy ideig idegbetegséget kellett színlelnie, hogy elkerülje a kivégzést, és enyhítse a folyamatos zaklatásokat a párt részéről. Csak 1962-ben kezdték el újra játszani az immár Katyerina Izmajlova című, finomított verziót. Bár Sosztakovics jobban kedvelte ezt a második változatot, halála óta inkább az eredetihez nyúlnak vissza a rendezők.
A Moszkvai Helikon Színház vendégjátékában láthattuk ezt az -itthon igencsak ritkán játszott- operát. A mindössze 18 éve alapított színház társulatát az opera rendezője, Dmitry Bertman vezeti, a tagok pedig egytől egyig fiatal orosz énekesek és zenészek. Fiatalok, de kitűnőek. És nemcsak az énekesek és a zenekar, hanem a díszlet-, és jelmeztervezők is. De erről majd később.
Ha gondosan megnézzük a színház weboldalát, láthatjuk az "Adults only!" feliratot a Kisvárosinál. Hát igen. Katyerina és Szergej nyílt színen való szeretkezése talán nem is volna annyira zavarbaejtő, ha a zene ütemei nem mutatnák meg a vizuális elemekhez hasonló elementaritással ugyanazt. És ennek a két komponensnek a keveredése már-már elviselhetetetlen elegyet nyújt. Talán épp ezen elviselhetetlenség enyhítése végett nyúlt Bertman olyan módszerekhez, melyek az amúgy is szatíra-tragédiának szánt operát még szatírikusabbá teszik. A pap részeges, és össze-vissza lóbálja a tömjéntartót, a rendőrök több, mint nevetségesek (ezt a részt Sosztakovics illesztette az operába, Leszkov regényében nem szerepelt), az egyik jelenetet pedig rock-koncertként énekli el a részeges muzsik. A zene, amely sokszor Sosztakovics-hűen cirkuszi-vásári, máskor kegyetlen-disszonáns, néha pedig lágy-lírai, mindezt pompásan alátámasztja.
Állandó füstben úszó hideg vascsövek és ketrecek között játszódik a történet, a hitvesi ágyat pedig vörös (mű)bőr dívány helyettesíti. A mozgatható rácsos székek hol az ünneplő tömeg ülőhelyeként funkcionálnak, hol börtönrácsokként. Nem a cári világban, hanem 1984-ben érezzük magunkat. A jelmezek is e között a két véglet között váltakoztak. Katyerina vörös estélyi ruhája és a munkások fekete öltözéke. Nincs középút. Ne is legyen! Se a jelmezekben, se a zenei-színpadi minőségben! És a moszkvaiak előadásában nem is volt. Ha valamelyik, akkor ez az opera volt az, amelyről érdemes példát venni. (És hozzá kell tennem, hogy Moszkvában 2000-ben(!) kezdték el játszani a darabot...nálunk akkor jó, ha egy előadást megért volna.) Csemege, nem is akármilyen, sokkal több ilyet szeretnék látni a magyar színpadokon is!
2008. június 21. 19:00 Kisvárosi Lady Macbeth, A Moszkvai Helikon Színház vendégjátéka, R: Dmitry Bertman -Miskolci Nemzeti Színház
