A berlini koncertszezon nem kisebb eseménnyel, mint a Musikfest Berlinnel nyit, amely egy olyan húsznapos rendezvény, ahol a komolyzenei világ színe-java megfordul. Az idei év témája az amerikai zene, így a tengerentúli zeneszerzők mellé felsorakoznak az emigráns zeneszerzők is. Olyan műveket hallunk, amelyek, ha nem is ismeretlenek, de Magyarországon szinte elképzelhetetlen, hogy műsorra kerülnének -az előadókról nem is beszélve -ráadásul egy-egy este alatt. Így volt ez az amszterdami Concertgebouw kedd esti koncertjén is.
Már maga a műsorösszeállítás is azt sugallta, nem mindennapi élményben lesz része a hallgatóságnak. Muzsikust próbáló feladat Schönberg Egy varsói túlélőjének, Stravinsky Zsoltárszimfóniájának és Edgar Varèse monumentális Amériques-jének megszólaltatása -megtűzdelve Barber Adagiojával -hogy a mély vízből egy kicsit kikecmeregjünk. A nyitódarab Arnold Schönberg 1947-ben komponált, Egy varsói menekült című kantátája volt. A zenekarra, narrátorra és férfikarra írt darab a holokauszt áldozatainak állít emléket. A narrátor angolul mondja el a valós elbeszélések alapján a zeneszerző által írt szöveget, a mű végén pedig a kórus egy héber imaszöveget szólaltat meg. Schönberg viszonylag rövid darabja éppen dodekafón zenei világa által fejti ki azt a borzongató hatást, amellyel ehhez a témához nyúlni lehet -és azt gondolom, zeneileg talán csak így lehet.
Arnold Schönberg: Egy varsói túlélő (A Bambergi Szimfonikus Zenekar előadása)
A mű mintegy ellenpontjaként csendült fel Igor Stravinsky 1930-as Zsoltárszimfóniája. A mű zsenialitás abban rejlik, hogy a zeneszerző pontosan vegyíti a 20.századi zenét és a barokk egyházzenei formákat. A szokatlan hangszerelésű háromtételes műben nincs hegedű-, brácsa-, és klarinétszólam. Stravinsky három latin nyelvű zsoltárszöveget dolgozott fel, a 39. és 40. részleteit, valamint a 150. zsoltárt. A szimfónia prelúdiumból, kettős fúgából és himnikus harmadik tételből épül fel, dramaturgiailag pedig a bűnös lélek megtérését jeleníti meg. Az első tétel jellegzetes stravinsky-s indítása után nyugtalan zene következik, melyt folyamatosan megszakít az úgynevezett "zsoltár akkord".
Igor Stravinsky: Zsoltárszimfónia I. tétel
A második tétel oboaszólóval kezdődik, majd fokozatosan lép be a szoprán, az alt, majd a tenorszólam.
Igor Stravinsky: Zsoltárszimfónia II. tétel
A harmadik, himnikus allegro tételt a bibliai Illés története inspirálta. Stravinsky visszaemlékezései szerint Illés szekerének mennybe vágtatása volt az inspiráció a 150. zsoltár megzenésítéséhez.
Igor Stravinsky: Zsoltárszimfónia III. tétel
A szünet után a Stravinsky mű alatt pihenő vonósok a szinte komolyzenei popzenének tekinthető Samuel Barber művel pihentették a közönség fülét. Az Adagio vonósokra az egyik legismertebb klasszikus zenei alkotás, habár a szerző többi művével igen ritkán találkozhat a közönség. Az 1936-ban komponált romantikus mű remek példája annak, hogy nincs úgynevezett "egyenes irányú egyenletes mozgás" a zenetörténetben (sem). Talán éppen ebből a meggondolásból válogatták be az este programjába az amerikai zeneszerző művét, hogy megmutassák: egy időszakban mennyire különböző zenei világok megfértek egymás mellett.
Bár senkinek sem kell bemutatni, azért álljon itt. A BBC Szimfonikusok játszanak.
És ezek után következett az est csúcspontja, az előbbiekben kipihent fülek valódi ínyencséget kaptak. Edgard Varèse, a különc zeneszerző 1918 és 1921 között komponálta Amériques című nagy (mi nagy, mamut) zenekarra írt művét, melyt 1927-ben átdolgozott. Az esti koncert annyiban is különleges volt, hogy nem a 27-es, hanem az eredetileg komponált verziót játszotta a zenekar. Az iménti romantikus Barber mű előtt tehát majdnem 20 évvel korábban született ez a formabontó alkotás. Varèse főként azzal írta be magát a zenei köztudatba, hogy különféle zajokat épített be a muzsikájába -valamint, hogy saját maga által rossznak ítélt műveit megsemmisítette. Amériques című műve az Egyesült Államokba költözése után írt első alkotása. Nagy rajongója volt Frank Zappa, aki 1957-ben, 16 évesen a következő levelet írta a zeneszerzőnek:
Dear Sir ... my name is Frank Zappa Jr. I am 16 years old ... It might seem strange but ever since I was 13 I have been interested in your music. The whole thing stems from the time when the keeper of this little record sold me your album The complete Works of Edgard Vaere, vol. 1.
Zappa minden bizonnyal elégedett lett volna az amszterdamiak előadásával. A hatalmas apparátust igénylő zenekarban többek közt tizenegy ütőhangszeres művész, valamint a folyosón játszó rezes szólam is helyet kap. Varèse kísérletező kedve nem ismert határokat, olyan különleges hangszereket is beépített a darabba, mint a különböző sípok vagy a sziréna. Műve írásakor Stravinsky Tavaszi áldozata inspirálta, a két mű rokon vonásokat mutat, de Stravinsky maga is elismerően nyilatkozott az Amériquesről.
A Concertgebouw játszik, vezényel Riccardo Chailly (a 2. rész itt érhető el)
Mariss Jansons minden darabot hihetetlen precizitással, ugyanakkor bámulatos könnyedséggel dirigált. Szakmai felkészültsége pontosan az efféle ritkán játszott művek vezénylésekor látszik leginkább, pontosan tisztában volt a karakterisztikus különbségekkel, és a megszólaltatás nehézségeivel. Nem voltak felesleges "bűvészkedő" mozdulatok, se izzadságszagú erőlködések. A zenekar pedig valóban emberfeletti teljesítménye olyan magas szintű muzsikálást eredményezett, melyet ritkán lát-hall az ember. Természetesen a világ egyik vezető zenekaráról és karmesteréről beszélünk, így mondhatni "természetes" az eredmény, de egy hasonlóan nehéz műsor esetében különösen nagy a kihívás. Mind az előadók, mind a műsor szempontjából kiemelkedő est volt, és az ember elgondolkozik, ha ez volt az év egyik nyitánya, akkor vajon mi következhet még ezután...?
***
2012. szeptember 4. 20:00 Berlini Filharmónia (Philharmonie)
Az amszterdami Concertgebouw koncertje
km. A berlini Rádió kórusa / Simon Halsey
Sergei Leiferkus -Narrátor
Mariss Jansons -karmester
Műsor:
Arnold Schönberg [1874-1951]
Egy varsói túlélő op. 46
Narrátorra, férfikarra és zenekarra [1947]
Igor Stravinsky [1882-1971]
Zsoltárszimfónia
vegyeskarra és zenekarra [1930]
Samuel Barber [1910-1981]
Adagio
vonószenekarra [1938]
Edgard Varèse [1883-1965]
Amériques
nagyzenekarra (eredeti változat) [1918-22]
