Sajnálatos módon úgy tűnik, idén mindenre volt időm és kapacitásom, kivéve a blogra. Nos, ez csak hellyel-közzel igaz, hiszen jelentek meg írásaim, csak immár -hogy úgy mondjam- szervezett formában. Közben szakdolgoztam, több időt és energiát fektettem az ékszereimbe, no meg más területen is publikálni kezdtem. Éppen ezért történhetett meg, hogy bár (majdnem) mindenhol ott voltam, a beszámolóra már nem maradt energiám. Most pótolok.
Sajnálatos módon úgy tűnik, idén mindenre volt időm és kapacitásom, kivéve a blogra. Nos, ez csak hellyel-közzel igaz, hiszen jelentek meg írásaim, csak immár -hogy úgy mondjam- szervezett formában. Közben szakdolgoztam, több időt és energiát fektettem az ékszereimbe, no meg más területen is publikálni kezdtem. Éppen ezért történhetett meg, hogy bár (majdnem) mindenhol ott voltam, a beszámolóra már nem maradt energiám. Most pótolok.
Január -kellemes kezdés
Hmmm... 2009 december 29-én a Pelléas és Mélisande ment a Bartókon. Nem furcsa, hogy idén, 2011 január elsején is ezt közvetítették? Újévi Pelléas. A január legnagyobb eseménye -és utólag úgy tűnik, majd' az egész évé, a hihetetlen felhajtással kísért Schönberg-Kocsis (!) Mózes és Áronja a Müpában. Az "ellopott partitúra különös esete" még Agatha Christie-t is írásra sarkallta volna, hírverésnek mindenesetre elég ütős volt... Az eredmény (mármint a Kocsis muzsika) megosztó, mindenesetre az év sznob felvonulását láttam, aki élt és mozgott zenei körökben, mind ott volt -ez igencsak szomorú, majd kitérek rá, miért.
Koncertek jöttek-mentek, MÁV, MR Szimfonikusok, Fazil Say. Kovács Sándor remek kis bemutatót rittyentett a Tűzmadár köré az MR 6-os stúdióban, ahol többek közt megtudtuk, hogy Kascsej herceg olyan, mint Oszama Bin-Laden hosszú zöld körmökkel. A hónap zárásaként Csalog Gábor egy gyönyörű Ravel G-dúr zongoraversennyel örvendeztetett meg minket a Pannon Filharmonikusok koncertjének szólistájaként.
Február -külföld
Mivel a február egyik részét külföldön, a másikat 40 fokos lázzal az ágyban töltöttem, így lemaradtam a hónap egyetlen érdemleges koncertjéről a PFZ Kékszakállújáról, de utólag kiderült, hogy nem is volt annyira remek, így nyugodtan kortyolgattam tovább a forró teát.
Március -kezdődik az operaszezon
Bábel Klári barátnőm csodás hárfahangversenyét hallgattam a Francia Intézetben, majd egy barátnőm invitálására a már kihaltnak hitt házi koncertek felé fordultam. Nem kerülhettem el azonban a végzetet, így 20-án elmentem a Rózsalovag premierjére. A se íze-se bűze rendezés gyakorlatilag hidegen hagyott, annyira impresszív volt Bátori Éva éneke és játéka. Ő A (így nagybetűvel) Tábornagyé. (No és persze Meláth Andrea is kitűnő volt, mint Octavian). A hó végén becsúszott egy kortárs tánc előadás -Gergye Krisztián Quartet című előadása. Hát... nem erre szocializálódtam, na.
Április -kultúrdömping
Vérnász az Operaházban 4x, én ott 4x. Külön öröm, hogy ismét kultúrmissziót teljesítettem, az utolsó előadásra igen nagy társaságot sikerült összeverbuválni. Erről az előadásról az Operaportálra írtam. Eközben lázasan elkezdtem dolgozni a szakdolgozaton, melynek sokat sejtető címe, A csend problematikája a Pelléas és Mélisande-ban -Maurice Maeterlinck drámája és Claude Debussy operája alapján volt. Eközben az ékszerbizniszt is művelni kellett, bár az áprilisi WAMPot kihagytam. Április 1-jén tehát Vérnásszal indult a hónap, majd Tosca, ahol levontam a keserű következtetést, hogy hiába az ezeréves poros rendezés semmikülönös énekesekkel, akkor is lógnak a csillárról az emberek, ellentétben egy olyan pompás előadással, mint az előbbi Szokolay opera. Moziban is voltam, mily csoda, sajnos pont egy meglehetősen pocsék filmet, a Coco és Stravinskyt fogtam ki... Barokk opera, az Il Tigrane volt egy megkehetősen különös helyszínen, a Katona József Színházban, ahol Baráth Emőkét először hallottam színpadon énekelni. Folytatódott a házi zongorakoncert sorozat és 14-én hazánkba látogatott a Suisse Romand Zenekar. Erről beszéltem a Kocsis bemutató kapcsán. Olyan zenekarok és karmesterek (jelen esetben Marek Janowski) látogatnak el hozzánk, akiktől bőven lenne mit tanulniuk a hazai muzsikusoknak, mégis fél-háromnegyed házzal mennek ezek a koncertek -pedig nem drágábbak a jegyek, mint mondjuk a Fesztiválzenekar koncertjeire. Ez van. Kis magyar valóság.
20-án a MÁV Zenekar a Magyar Szimfonikus Körkép keretében Ravel ritkán játszott operájával, A gyermek és a varázslattal jelentkezett, nagy élmény volt.
Május -szakdolgozat és színház
Eljött a szakdolgozat leadásának napja,ez hálistennek meg is történt, közben pedig: Elektra, Xerxes, Kicsi nyuszi hopp-hopp és Garbo. Jó volt egy kicsit kiszakadni a csakazoperáséskomolyzenés ritmusból, bár a Kicsi nyuszi felüdülés, a Garbo pedig másodjára látva is kitűnő volt. Közben lightos zongoravizsga és francia-olasz sanzonkoncert az AKT zenekarnak hála.
Június -hol van az a nyár
Közben belecsúsztunk a nyárba. Könyvhét és dedikálások, majd irány Pécs, Európa (ex)-kulturális fővárosa. Lazítás, pihenés, Orfű, strandolás, egyszóval a szemeszter-végi feszültség levezetése. Jazz koncertek és ismét-sanzonkoncert a Kultúrkerteben, napozás a Széchenyi téren. A zene ünnepén Marouan Benabdallah francia-spanyol koncertje a Francia Intézetben, csodás, a kedvenc szerzőim, Debussy, Ravel & mások. Két nappal később Nyitrai Laci barátom diplomakoncertje (az akkor is még érdekes módon üzemelő) Zeneakadémián. A hónapot Kolozsváron zártam, ahol nem hagyhattam ki az éppen akkorra eső kocertet.
folyt. köv.
