Ismét eltűntem az éterből, most némileg hosszabb időre. Eközben persze nem tétlenkedtem, megszületett a szakdolgozatom, jártam a koncert-, és operatermeket, többek közt Berlinben is, és egy kicsit más vizekre is eveztem. Volt Rózsalovag és Elektra (erről írtam az Operaportálra), Ibusár és most a várakozás az idei évadra.
Ismét eltűntem az éterből, most némileg hosszabb időre. Eközben persze nem tétlenkedtem, megszületett a szakdolgozatom, jártam a koncert-, és operatermeket, többek közt Berlinben is, és egy kicsit más vizekre is eveztem. Volt Rózsalovag és Elektra (erről írtam az Operaportálra), Ibusár és most a várakozás az idei évadra.
Pontokba szedve: a félév gyakorlatilag a zenei könyvtárban és az operában + ékszerkészítéssel telt, így szerencsétlen blog magára maradt, és jóformán csak az ingyen zenét letölteni kívánók találták meg számításaikat. A szakdolgozatom címe a sokat sejtető "A csend problematikája a Pelléas és Mélisande-ban, Maurice Maeterlinck drámája és Claude Debussy operája alapján". Aki szeretné elolvasni, szóljon, szívesen elküldöm.
Közben volt egy Rózsalovag, én az első premiert láttam Bátori Évával, Meláth Andreával és Lars Wodt-tal a főszerepben. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Bátori tökéletes Tábornagyné volt, Wodt pedig remekül hozta a bumfordi vidéki nemest. Azt hiszem, mindenkinek érdemes megnézni, hiszen se nem túl modern, se nem konzervatív rendezés, jó énekesek, gyönyörű zene (noha sokszor indokolatlanul terjengős) -szeptemberben játsszák még, tessék elmenni.
Nyitrai Laci zeneszerző barátom diplomakoncertjén jártam a Zeneakadémián (ami úgy tűnik, most végre tényleg bezár, és elkezdődik valami felújítás-féle). Ibusár című Parti Nagy Lajos szövegére írt operett-opera-musicalje zseniális muzsika, érdemes belehallgatni.
Berlinben jártam júliusban. Az operák európai fővárosában, mint, ahogy mindenhol máshol szintén nyári szünet volt, DE a Komische Oper-ben éppen a Nyári Fesztivál zajlott, ahol két hét alatt 2x-2x újra műsorra tűzték az év premierjeit. A Komische Operről azt kell tudni, hogy általában itt játsszák a modern rendezéseket, kvázi, mintha Kovalik Balázsnak saját operaháza lenne. Az Orlando rendezésének fő koncepciója a gender-témájú megközelítés volt, a szerepeket két kivétellel mind nők énekelték. (Itt most jöhetne a lerágott csont téma a barokk operák színpadra állításáról, én mindenesetre amondó vagyok, jobb egy jó koncepció és jó énekesnők, mint egy esetlegesen közepes kontratenor.) A berlini Orlandót itthon valószínűleg hangos füttykoncert fogadta volna, ott viszont hatalmas siker volt, megjegyzem, nem véletlenül. Kitűnő énekesek és fantasztikus színpadkép. Az előadásra mellesleg diákjegyet is lehetett kapni és pezsgőt szervíroztak a közönségnek. Az ülések hátulján apró monitor, ahol feliratot választhattunk magunknak (angol/német). Hiába, kérem, AZ ott Európa...
Aki esetleg Berlinben jár az ősszel, az megnézheti szeptember 30-án és október 3-án, 16-án és 27-én.
