2009.06.01.
12:15

Írta: Novanna

Csavartalan észjárás -Szicíliai vecsernye az Operaházban

KÉSő bánatNem is tudom, hol hallottam riportot Matthias von Stegmannal, az előadás rendezőjével, talán az Új Zenei Újságban. Ott azt találta nyilatkozni -bár ez már gyanús volt-, hogy rendezése modern lesz, mégis konzervatív, majd valami olyasmiről beszélt, hogy az énekeseknek meg kell magyarázni, mit miért kér tőlük, lsd. háton fekve éneklés. Valamint hivatkozott kedves ismerősére Katharina Wagnerre, és híres-nevezetes Lohengrinjére. Reménykedtem tehát, hogy, ami 2000-ben elképzelhetetlen volt, az most majd megismétlődik, és hála az utóbbi hónapok nézőtrenírozásának, sikerrel zárul. Tévedtem.
KÉSő bánatNem is tudom, hol hallottam riportot Matthias von Stegmannal, az előadás rendezőjével, talán az Új Zenei Újságban. Ott azt találta nyilatkozni -bár ez már gyanús volt-, hogy rendezése modern lesz, mégis konzervatív, majd valami olyasmiről beszélt, hogy az énekeseknek meg kell magyarázni, mit miért kér tőlük, lsd. háton fekve éneklés. Valamint hivatkozott kedves ismerősére Katharina Wagnerre, és híres-nevezetes Lohengrinjére. Reménykedtem tehát, hogy, ami 2000-ben elképzelhetetlen volt, az most majd megismétlődik, és hála az utóbbi hónapok nézőtrenírozásának, sikerrel zárul. Tévedtem.
 
A szicíliai vecsernye Verdi ritkán játszott darabjai közé tartozik, epésen megjegyezhetném, nem véletlenül. Nem jegyzem azonban meg, hiszen egy jó rendezéssel bármely opera élvezhetővé tehető. Itt viszont már rögtön az elején epésen megjegyzem: egy rendezéssel. Ne szaladjunk azonban rögtön előre. Nem szokásom, de lévén, hogy egy viszonylag ritkán játszott opuszról van szó, ejtek néhány szót a történetről. A -Verdinél nem meglepően- történelmi eseményt feldolgozó történet az 1280-as évekre nyúl vissza, pontosan 1282-re. A franciák által megszállt Szicíla lakosai ekkor kezdték el hat hétig tartó véres mészárlásukat. Hogy pontosan milyen kiváltó események vezettek a tettlegességhez, nem tudható, az opera egy lehetséges választ ad erre a kérdésre.
 
Az eredetileg francia libretto, Eugène Scribe regénye alapján készült Les vêpres siciliennes-t 1855-ben mutatták be, Párizsban majd 1861-ben átdolgozva -immáron olaszul- I Vespri Siciliani cím alatt futott tovább. Érdekes végignézni például, hogy a nevek hogy változtak a francia, illetve olasz verzióban, például Henri-ból lett Enrico, majd Arrigo. Így, vagy úgy, manapság leginkább az olasz előadást játsszák, ezt láttuk mi is. Hadd indokoljam meg az első megjegyzésem: tudniillik az opera cselekményi szinten a szélsőségek darabja. Láthatjuk a francia katonákat, ahogy elhurcolják az esküvőre készülő asszonyokat, majd ugyanazokat a nőket véres szoknyával visszatérni. Nem sok ilyen megrázó jelenetet láttam operaszínpadon. A harmadik felvonás vége ugyanakkor olyan, mint egy film produceri befejezése. Mindenki boldog, a gonosz gyorsan megbocsájt, összeadja a fiatalokat, a két nép kibékül, a francia katonák és az imént megerőszakolt nők (!) boldogan, karöltve énekelnek. Ezután jön az ötödik felvonás -a rendezői befejezés- ahol mindenki meghal. Ha ez napjaink egy DVD filmje lenne, minden bizonnyal az "alternatív befejezések" menüpontban találnánk a két utolsó felvonást.
 
Már a nyitány vészt jósolt. A Szicíliai nyitánya ugyanis nem tartozik a rövid, és lényegre törő muzsikák közé. Szép, szép, persze, de tipikusan olyan nyitány, ami alatt történnie kell valaminek. Annyi történt, hogy egy felvillanó fénynyalábban, élőképben, megjelent Elena (Sümegi Eszter) a függöny előtt, virágot helyezett testvérbátjya sírjára, majd eltűnt a színről. Nem sok. De legalább valami. Élőkép. Az előadás egyetlen, valamelyest ötletes szilánkja, mely koncepciót sejtet. Bár, akár a képzavar címet is adhattam volna a cikknek. A fénynyaláb, kvázi vakuként lefényképezte Elenát, majd ugyanezt tette a grandiózus zárójelenetben is, ahol a színpad közepén, mint a szabadság géniusza, olasz zászlóval a kezében magasodik a lemészárolt kórus fölé. Monforte szobájában képek, a falnak támasztva, egyikük a Vénusz születése. Vénusz: 1482, A szabadság géniusza diadalra vezeti a népet: 1831. Miért is? Persze, nagy trouvaille, hatásos befejezés, és persze, szép utalás a franciák által összerabolt kincsekre a falhoz támasztott Vénusz születése. Mindebből az következne, hogy a Vénusz Franciaországban, a Szabadság pedig Olaszországban van, vagy legalábbis valamiféle titkos kötődés látszana a képek és az országok közt, erről azonban szó sincs. Vénusz éldegél az Uffiziben, a Géniusz pedig a Louvre-ban, és fogalmuk sincs róla, hogy Magyarországon valaki éppen őket használja operaája rendezésekor. Szerény javaslatom volna, hogy legközelebb Zichy Mihály alkotását is szőjék bele a darabba...
NB: ez a kis élőképesdi rendkívüli módon emlékeztetett a tavalyi Reneszánsz év katalógusára, mely csupa-csupa ilyen képpel volt tele.
 
Gondolkozóba estem továbbá a színpadkép láttán, hogy vajon Verdi operáit (itthon) csak ipari környezetbe lehet helyezni? Sokan bizonyára emlékeznek a két éve játszott Végzet hatalmára, mely hasonló látványelemekkel játszott, csak kissé mozgalmasabban, mint a tegnap esti előadáson. A hatalmas, csavaranyákból álló rozsdás falakat tologatták ide-oda, ez volt ti. a díszlet. Valaki azt mondaná: minimalista. Én azt mondom: statikus. És ez a szó jellemzi legjobban az egész "koncepciót". Ha valamiben, ebben az egyben hasonlíthatom Matthias von Stegmannt Katharina Wagnerhez. Nem, nem a statikusságban, hanem az ellenjátékban. Hogy ellenjátszik az operának. Verdi operái, tulajdonképpen sokkal inkább kórus-operák, mint karakterekre épülő darabok. Ez pedig mozgalmasságot ad, ahogy a Végzet hatalmában is adott, a rendező viszont mindent megtesz, hogy lassítsa a tempót. A szerelmi kettősnél Elena ül, a háttérben Arrigo a falnak támaszkodik. Állnak, ülnek, fekszenek.
 
Az énekesekkel szemben nemigen találtam kifogást. Bár Fekete Attila (Arrigo) néha kicsit nehezen énekelte ki a felső regiszter-beli hangjait, és kellett a darab elei "hangbemelegítés", az első felvonás vége felé összecsiszolódva, olajozottan énekeltek. Fokanov Anatolij, Monforte szerepében brillírozott, és ezt abszolút pozitívumként mondom, született gonosz, legalábbis zseniális Scarpiája, és mostani Monfortja erről győzött meg. Sümegi Eszter visszatérése Elenaként jó választásnak bizonyult, színészi kvalitást nem túlságosan, ám hanglilag annál inkább igényes alakítást igénylő szerepében tökéletesen helytállt. 
 
Summa summarum, nem állítom, hogy rossz előadást készítettek nekünk, még talán egy fél évadon keresztül műsoron is marad , de tizedik, és egyben utolsó premierként, ilyen bemutatók után, ráadásul mindezt egy import rendezővel? Megérte? Maradjon költői a kérdés.
 
 
***
2009. május 31. 18:00
G. Verdi: A szicíliai vecsernye
R: Matthias von Stegmann
Km: A Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara 
Vez: Kovács János
Karig: Szabó Sipos Máté
Szereposztás: Fokanov Anatolij, Horváth Ádám, Cserhalmi Ferenc, Fekete Attila, Rácz István, Sümegi Eszter
Magyar Állami Operaház

6 komment

Címkék: premier máo

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturanova.blog.hu/api/trackback/id/tr763589704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_111147 2009.06.03. 17:22:36

kár, hogy hobónkról egy szót sem szóltál, egyébként abszolut egyetértek mindenben

Melisande · http://melisandegyuruje.blogspot.com/ 2009.06.09. 10:09:48

Szia! Nagy várakozással készülöm a júni 23-i előadásra. Nekem bevallom, a Szicíliai az egyik kedvenc operám. Lehet, hogy nem alkalmas analizálásra (ámbár, ahogy írtad, átgondolt, jó rendezéssel mindenből lehet jó előadást csinálni), viont olyan hatásvadász betétek vannak benne, amitől orsózik a hátam. Ami azért nem rossz. Tavaly Bécsben láttam, Radvanovskyval, Nuccival. Az lényegében modern rendezés volt, de statikus. A színpad egy nagy lépcsőből állt, amin igaz, le-föl rohangáltak - ami nem kis sportteljesítmény lehetett:)

Ismeretlen_48992 2009.06.17. 22:36:59

Itt is a legnagyobb probléma a statikusság volt, ez szerintem elég ambivalens pont Verdinél. Egyrészt ott vannak a mozgalmas csata/tömegjelenetek, másrészt viszont a társalgási részek elég statikusak. Ezzel kellett volna kezdeni valamit... Majd írd meg, mi volt a véleményed, nagyon kíváncsi vagyok. Én holnap visszateszem a székhelyem Miskolcra, nemsokára teszek fel képes beszámolót!

Simamura 2009.07.01. 21:43:44

Nekem teszett az előadás, és szerintem ez a Verdi opera sem annyira nagyon rossz: a zenetörténészek, az általam kézbe vett operatörténetekben számon tartják és megjegyzik, hogy ha jól emlékszem a IV. felvonás már előre mutat a későbbi Verdi felé. Lehet, hogy konzervatív vagyok, meg egy kicsit maradi, de mindenesetre nem rajongok a modern opera előadásokért. Szerintem olyan illúzó romboló, mikor azt olvasom valahol, hogy nagy kedvencemet, a Varázsfuvolát, egy, ma már nem használt metró megállóban viszik színre Berlinben és a darabban többek között az is szerepel, hogy Taminát megbünteti egy ellenőr, mert jegy nélkül utazik a metrón. Kovalik Anyeginjét nem tudtam végig ülni, Az Elekrta nem volt rossz, de szerintem ott maga a darab kínálja a modern feldolgozást. De a Szicíliai vecsernye, a maga ipari díszleteivel nagyon tetszett. Bár az tényleg furcsa volt, hogy az esküvő előtt hirtelen mindenki happy lesz, miután annyi erőszakos cselekmény volt a színpadon. Nem tudom, lehet, hogy túlságosan is elfogult vagyok Verdi iránt, de szerintem vannak nagyon szép és jó részek a darabban. Emlékszem, egyszer az Attilát hallgattam meg a Bartók rádióban, és szerintem az is hallgatható volt, ha nem is a legjobb opera a világon. Na mindegy, nem kalandozok túlságosan el. A lényeg az, hogy nekem a hibái ellenére is nagyon tetszett az előadás és az opera is. Fokanov Anatolijt nagyon szeretem! Márciusban láttam a Trubadúrban, meg előtte a Pikk Dámában, a Andrea Chénier című darbokban is és a Trubadúrban még színészkedni is elég jól színészkedett. Egyébként a másik modernebb opera rendezés, ami nagyon tetszett, az Keselyák Don Giovannija volt. Szerintem nem olyan tragédia, ha vannak hagyományos rendezések is, én nem szeretném, ha ezek eltűnének az Operából. És szerintem nem is fognak, mert sok látogatót elvesztene a színház. A Szicíliai vecsernyét is sokan szapulták előttem is, mögöttem is, az előadás után a lépcsőn lefelé menet. Sikerült regény írnom. Jövőre Haydn Orfeusza és a Fidélió lesz benne a bérletemben a modern előadások közül, ja meg a Xerxés, amire most májusban nem mentem el, és a képeket nézegetve az előadásról, nem is izgat annyira. Képeken a Fidélió is borzasztó, de az Orfeuszt nagyon várom. Nem tudom, erről az előadásról is találtam képeket és azok annyira nem riasztottak. Summa summárom: nem baj, ha vannak modern előadások is az Operában, ha a Miskolci operafesztivál is lehetőséget ad számunkra, hogy lássunk valami újat is, de a konzervatívok részére, azért maradjanak meg a klasszikus előadások is. Én egy barokk operát is szívesen meg néznék hagyományos rendezésben. Lehet, hogy maradi vagyok, meg nem értek hozzá stb. sok mindent a fejemhez lehet végni, de ez van. Imádom az operát, és szeretem a látványos díszleteket és jellmezeket. Az Anyeginben is az zavart, hogy annyira minimális díszlet volt, a ruhák is olyan egyszerűek, és az egész egy elvont, pszihologizáló (remélem jól írtam) valaminek tűnt. Az első felvonást tudtam csak végig ülni: az egészből Tatjána szenvedése jött le és nem tudom, de annyira nyomasztó volt az egész. Jó persze, már a XIX. században is megjegyezték: az Anyegin igazi főszereplője Tatjána. De ezt egy másik témához kellene írnom. Már így is sokat fecsegtem.

Melisande · http://melisandegyuruje.blogspot.com 2009.07.02. 12:12:16

Nos, engem sem a modern díszlet zavart, hanem a teátrális gesztusok. Ettől nem lesz mozgalmas egy opera: visitozó megerőszakolt nők, véres szoknyában (úristen de szájbarágós), rosszarcú Procida (a bálban is - sokan szóvá tették: röhej). Ha valami modern, akkor ugyanmár ne 1930-as sémákban gondolkodjanak! A bécsi előadáson tavaly Elena a lelkesítő első felvonásbeli dalát nem "véletlenül" otthagyott szónoki hordószerűségről énekelte hadonászva, hanem állt a lépcsőn, dacos félelelmmel kezdett, majd engedett a feszülsége, de teljesen természetesen mozgott - akár a többi szereplő. ("Hordó" minden jelenetben volt, na mindegy!) Fokanov szerintem is nagyot alakított, Fekete kár, hogy gikszerezett, Sümegi az elején nem volt meggyőző 23-án láttam), egyébként is fáradt volt, Rácz ugyan az - szép matéria, de fáradt a szezon végén.

Ismeretlen_48992 2009.07.02. 14:29:42

Simamura: Köszönöm, hogy írtál! Már régóta érlelődik bennem egy külön bejegyzés a modern vs. hagyományos rendezésekről. Nem tudom, lejön-e az írásokból, de jószerivel igyekszem hangsúlyozni, hogy én nem a modern és a hagyományos, hanem a funkcióval rendelkező/funkciótlan, jó/rossz rendezések közt distinkciálok. Például a Wozzeck viszonylag hagyományos rendezésében engem kifejezetten zavart a számítógép jelenléte. Fokanovval kapcsolatban mindannyian egyetértünk, én is nagyon kedvelem őt! Mélisande: érdekes, hogy Sümegivel kapcsolatban ugyanaz volt a benyomásom, mint Neked, az elején bizonytalan, aztán belerázódott. Persze teljesen más egy premier, ahol bár, mindenki igyekszik a maximumot nyújtani, mégsem csiszolódott annyira össze az előadás, mint esetleg egy későbbi estén.
süti beállítások módosítása