kár, hogy hobónkról egy szót sem szóltál, egyébként abszolut egyetértek mindenben

Szia! Nagy várakozással készülöm a júni 23-i előadásra. Nekem bevallom, a Szicíliai az egyik kedvenc operám. Lehet, hogy nem alkalmas analizálásra (ámbár, ahogy írtad, átgondolt, jó rendezéssel mindenből lehet jó előadást csinálni), viont olyan hatásvadász betétek vannak benne, amitől orsózik a hátam. Ami azért nem rossz. Tavaly Bécsben láttam, Radvanovskyval, Nuccival. Az lényegében modern rendezés volt, de statikus. A színpad egy nagy lépcsőből állt, amin igaz, le-föl rohangáltak - ami nem kis sportteljesítmény lehetett:)

Itt is a legnagyobb probléma a statikusság volt, ez szerintem elég ambivalens pont Verdinél. Egyrészt ott vannak a mozgalmas csata/tömegjelenetek, másrészt viszont a társalgási részek elég statikusak. Ezzel kellett volna kezdeni valamit... Majd írd meg, mi volt a véleményed, nagyon kíváncsi vagyok. Én holnap visszateszem a székhelyem Miskolcra, nemsokára teszek fel képes beszámolót!

Nekem teszett az előadás, és szerintem ez a Verdi opera sem annyira nagyon rossz: a zenetörténészek, az általam kézbe vett operatörténetekben számon tartják és megjegyzik, hogy ha jól emlékszem a IV. felvonás már előre mutat a későbbi Verdi felé. Lehet, hogy konzervatív vagyok, meg egy kicsit maradi, de mindenesetre nem rajongok a modern opera előadásokért. Szerintem olyan illúzó romboló, mikor azt olvasom valahol, hogy nagy kedvencemet, a Varázsfuvolát, egy, ma már nem használt metró megállóban viszik színre Berlinben és a darabban többek között az is szerepel, hogy Taminát megbünteti egy ellenőr, mert jegy nélkül utazik a metrón. Kovalik Anyeginjét nem tudtam végig ülni, Az Elekrta nem volt rossz, de szerintem ott maga a darab kínálja a modern feldolgozást. De a Szicíliai vecsernye, a maga ipari díszleteivel nagyon tetszett. Bár az tényleg furcsa volt, hogy az esküvő előtt hirtelen mindenki happy lesz, miután annyi erőszakos cselekmény volt a színpadon. Nem tudom, lehet, hogy túlságosan is elfogult vagyok Verdi iránt, de szerintem vannak nagyon szép és jó részek a darabban. Emlékszem, egyszer az Attilát hallgattam meg a Bartók rádióban, és szerintem az is hallgatható volt, ha nem is a legjobb opera a világon. Na mindegy, nem kalandozok túlságosan el. A lényeg az, hogy nekem a hibái ellenére is nagyon tetszett az előadás és az opera is. Fokanov Anatolijt nagyon szeretem! Márciusban láttam a Trubadúrban, meg előtte a Pikk Dámában, a Andrea Chénier című darbokban is és a Trubadúrban még színészkedni is elég jól színészkedett. Egyébként a másik modernebb opera rendezés, ami nagyon tetszett, az Keselyák Don Giovannija volt. Szerintem nem olyan tragédia, ha vannak hagyományos rendezések is, én nem szeretném, ha ezek eltűnének az Operából. És szerintem nem is fognak, mert sok látogatót elvesztene a színház. A Szicíliai vecsernyét is sokan szapulták előttem is, mögöttem is, az előadás után a lépcsőn lefelé menet. Sikerült regény írnom. Jövőre Haydn Orfeusza és a Fidélió lesz benne a bérletemben a modern előadások közül, ja meg a Xerxés, amire most májusban nem mentem el, és a képeket nézegetve az előadásról, nem is izgat annyira. Képeken a Fidélió is borzasztó, de az Orfeuszt nagyon várom. Nem tudom, erről az előadásról is találtam képeket és azok annyira nem riasztottak. Summa summárom: nem baj, ha vannak modern előadások is az Operában, ha a Miskolci operafesztivál is lehetőséget ad számunkra, hogy lássunk valami újat is, de a konzervatívok részére, azért maradjanak meg a klasszikus előadások is. Én egy barokk operát is szívesen meg néznék hagyományos rendezésben. Lehet, hogy maradi vagyok, meg nem értek hozzá stb. sok mindent a fejemhez lehet végni, de ez van. Imádom az operát, és szeretem a látványos díszleteket és jellmezeket. Az Anyeginben is az zavart, hogy annyira minimális díszlet volt, a ruhák is olyan egyszerűek, és az egész egy elvont, pszihologizáló (remélem jól írtam) valaminek tűnt. Az első felvonást tudtam csak végig ülni: az egészből Tatjána szenvedése jött le és nem tudom, de annyira nyomasztó volt az egész. Jó persze, már a XIX. században is megjegyezték: az Anyegin igazi főszereplője Tatjána. De ezt egy másik témához kellene írnom. Már így is sokat fecsegtem.

Nos, engem sem a modern díszlet zavart, hanem a teátrális gesztusok. Ettől nem lesz mozgalmas egy opera: visitozó megerőszakolt nők, véres szoknyában (úristen de szájbarágós), rosszarcú Procida (a bálban is - sokan szóvá tették: röhej). Ha valami modern, akkor ugyanmár ne 1930-as sémákban gondolkodjanak! A bécsi előadáson tavaly Elena a lelkesítő első felvonásbeli dalát nem "véletlenül" otthagyott szónoki hordószerűségről énekelte hadonászva, hanem állt a lépcsőn, dacos félelelmmel kezdett, majd engedett a feszülsége, de teljesen természetesen mozgott - akár a többi szereplő. ("Hordó" minden jelenetben volt, na mindegy!) Fokanov szerintem is nagyot alakított, Fekete kár, hogy gikszerezett, Sümegi az elején nem volt meggyőző 23-án láttam), egyébként is fáradt volt, Rácz ugyan az - szép matéria, de fáradt a szezon végén.

Simamura: Köszönöm, hogy írtál! Már régóta érlelődik bennem egy külön bejegyzés a modern vs. hagyományos rendezésekről. Nem tudom, lejön-e az írásokból, de jószerivel igyekszem hangsúlyozni, hogy én nem a modern és a hagyományos, hanem a funkcióval rendelkező/funkciótlan, jó/rossz rendezések közt distinkciálok. Például a Wozzeck viszonylag hagyományos rendezésében engem kifejezetten zavart a számítógép jelenléte. Fokanovval kapcsolatban mindannyian egyetértünk, én is nagyon kedvelem őt! Mélisande: érdekes, hogy Sümegivel kapcsolatban ugyanaz volt a benyomásom, mint Neked, az elején bizonytalan, aztán belerázódott. Persze teljesen más egy premier, ahol bár, mindenki igyekszik a maximumot nyújtani, mégsem csiszolódott annyira össze az előadás, mint esetleg egy későbbi estén.