Annyiszor megtehettem volna, hogy elmegyek a Petőfi Irodalmi Múzeum Légyott című rendezvényére, ahol a Nyugat évforduló kapcsán nyugatos szerzőkről beszélget vendégeivel Lévai Balázs. Most azonban már elvonszolni se tudtak volna az épületből, hiszen a hétfői "főszereplő" Kosztolányi volt. Azt mondtam, nem tudtak volna elvonszolni...az elején. De 5 percen belül úgy éreztem, hogy el kell mennem -lehet, hogy el is mentem volna, ha nem veszi az adást az m1.
Annyiszor megtehettem volna, hogy elmegyek a Petőfi Irodalmi Múzeum Légyott című
rendezvényére, ahol a Nyugat évforduló kapcsán nyugatos szerzőkről
beszélget vendégeivel Lévai Balázs. Most azonban már elvonszolni se
tudtak volna az épületből, hiszen a hétfői "főszereplő" Kosztolányi volt. Azt
mondtam, nem tudtak volna elvonszolni...az elején. De 5 percen belül
úgy éreztem, hogy el kell mennem -lehet, hogy el is mentem volna, ha
nem veszi az adást az m1.
Mint mondottam, a Kosztolányival véget is érő beszélgetéssorozat utolsó darabját sikerült elcsípnem, így nem tudok összehasonlítást végezni a korábban elhangozottakkal. (Apropó, tudja valaki, hol lehet megnézni az előző adásokat, elvileg felvette őket az m1?) Elkezdődött a beszélgetés, Lévai Balázsnak kellett 5-10 perc, hogy belerázódjon -Mit is akartam kérdezni? Ja igen...), Tóth Krisztinát nem lehetett hallani (talán nem is baj), Egressy Zoltán volt tagadhatatlanul az est fénypontja. Fantasztikus...bocsánat: fellegjáró* tárgyi tudásával mindenkit elkápráztatott (no, hát ez meg kissé dagályosra sikeredett). Sok újat mondjuk nem hallottam, de mielőtt nagyképűnek tűnnék, ez csupán annak tudható be, hogy előző szemeszterben fél éven át hallgattam Kosztolányi előadást az egyetemen. Persze azért hozzájutottam néhány igen értékes információhoz, például, hogy Kosztolányi előszeretettel járt bordélyházakba, ahol úgymond Lautrec-módra skicceket is készített a hölgyekről, valamint tervezett egy prostituáltakról szóló regényt, amely végül nem született meg. Továbbá hallottunk egy részletet felesége, Harmos Ilona levelezéséből, írt ugyanis Radákovich Máriához egy kedves, baráti hangú levelet, melynek rövid kivonata az, hogy a nyílt utcán agyonveri a hölgyet (a fia szeme láttára -teszi hozzá), ha nem takarodik el férje közeléből. Itt előjött az a probléma, amit a Garbo kapcsán már feszegettem, nevezetesen, hogy szabad-e egyáltalán kiadni (mítoszromboló/képző) magánlevelezéseket. Na igen. Tóth Krisztina itt megemlítette, hogy élete egyik legnagyobb csalódása volt, mikor megtudta, hogy Radnóti egyszer megcsalta Fannit. Csak azt kívánhatom, hogy ennél nagyobb csalódás ne érje az embert.
Azt tudom mondani a beszélgetésről, hogy a csomagolás rendben volt (a berendezés, könyvek az asztalon, háttérben képek Kosztolányiról, mindez egy gyönyörű teremben), végső soron a tartalom is, csak nem ártott volna kicsit jobban öszeszedni azt a bizonyos irodalmi ajándékcsomagocskát.
*"Kosztolányi Dezső gyűlölte a "fantasztikus" szót és sohasem mondta ki vagy írta le. Szerinte a következő szavaink rovására használjuk: fellegjáró, elképesztő, boszorkányos, csodálatos, délibábos, döbbenetes, egetverő, elbűvölő, hátborzongató, hihetetlen, hökkentő, káprázatos, kísérteties, kitűnő, lidérces, megrökönyítő, nagyszerű, óriási, regényes, regeszerű, tündökletes, varázsos, stb."
Tiszta Magyarító könyvecske...
