No, előző írásom végén megkértem a láthatatlan tömeget, hogy ajánljon fel nekem Elektra jegyet, ez nem történt meg. Viszont vagy két héttel az előadás előtt sikerült nagy viszontagságok árán szereznem 400 forintos jegyeket. És nem azért, mert az olcsó helyekre utaztunk...hanem, mert nem volt más.

Fantasztikus élményben lehetett (és hál' Istennek még lehet) részük azoknak, akik ellátogatnak mostanság, ill. január hónapban az Operaházba. Bár a valószínűleg vért szimbolizáló piros posztó, mellyel sikerült bepólyálni az Opera oszlopait, kevéssé illik eme illusztris épülethez, menten megbocsájtunk a díszlettervezőnek (vagy a reklámfelelősnek?), amint megnéztük a Kovalik Balázs által rendezett Richard Strauss művet. (A posztó a második beutató után, és így, Operabál környékén eltűnt...a szerk.)

Richard Strauss, a romantika jeles német képviselője 1909-ben írta Elektra című operáját. A történet Szophoklész drámáján alapszik, de sokan mások, például Aiszkhülosz és Euripidész is foglalkozott az Elektra kérdéskörrel. A finomlelkű operalátogatóknak már most mondom, hogy igen megrázó élményben lesz részük, ha kellemes kosztümös danolászásra vágynak. Hogy mást ne mondjak, az Elektrában többen szaladgálnak ádámkosztümben, vagy legalábbis hiányos öltözetben a színpadon, mint nercbundában. (abban is csak Klütaimnésztra...egy darabig)

És itt térnék rá a tulajdonképpen legizgalmasabb kérdésre, mégpedig a rendezésre.Katharina Wagner 2004-es, hatalmas botrányt kavaró Lohengrin bemutatója óta nem volt ilyen előzetes várakozásokkal és ellenérzésekkel teli opera a repertoáron. Kovalik Balázs, rendező, a Magyar Állami Operaház művészeti vezetője megbirkózott a feladattal. nem is akárhogy. Rendezésében nem törekszik szigorú szöveg-, és történethűségre, hanem éppen a kérdésfelvetéseivel teszi érdekessé, és cseppet sem didaktikussá az operát. Kovalik a cselekmény központjába a három nőt, Elektrát, testvérét, Krüszothémiszt, és anyjukat, Klüthaimnésztrát helyezi. Három teljesen eltérő világnézet, és háromféle igazság. A szereplők kapcsolatrendszerét is újragondolta, ezzel az Elektra és Oresztész közötti erős testi vonzalomra, vagy a két lány közti párbeszéd szószerinti értelmezésére célzok.

Némely homályos pontok azért megmaradtak, hiszen akkor nem is lett volna igazán modern, ha mindent értettünk volna (sőt...posztmodern). A darab végén nem értettem a szöveg falra való kivetítésének funkcionális mivoltát. És itt szeretnék felkészíteni mindenkit, hogy mire várhat a darab végén, mikor is Elektrának össze kéne esnie. A legtöbb kritika az operának ezt a pontját célozta meg, azt feszegetve, hogy Kovalik vajh milyen céllal löveti le gépfegyverrel a fél famíliát.

Nem tudok mit mondani, nem szeretek semmit belemagyarázni a művekbe, így csak annyit tudok mondani, hogy TESSÉK MEGNÉZNI!

Az Oresztész, Oresztész c. ária, amely tökéletesen vázolja az opera hangulatát...

Sok érdekesség az Elektráról

"Elpirult az Operaház"-cikk a beburkolásról