Kint tomboló szibériai hideg (a nagy havazások első napjai), bent viszont elfeledkezünk róla. A Magyar Állami Operaház falai közt ugyanis farsang van –pontosabban karnevál-, hiszen Latin-Amerikába teszünk zenei utazást. Örömteli, vidám este, valódi képzeletbeli utazás a zene szárnyán.
Az estet Gershwin Kubai nyitánya nyitotta, a közkedvelt sláger vidám felütés volt, hogy aztán utat adjon Ottorino Respighi kevésbé ismert darabjának, a Brazil impresszióknak. Bevallom, nem olvastam át az ismertető füzetet, így hasznosnak bizonyult Héja Domonkos, az est karmesterének rövid felvezetője. Az eredetileg öttételesnek tervezett, végül háromtételesre sikeredett mű –bármilyen meglepő- a komponista brazíliai utazásának hatására született. A brazil éjszakai hangjai után a zeneszerző egy egzotikus élményét önti zenébe. Respighi ugyanis ellátogatott a korszak leghíresebb pók-, és skorpiógyűjteményét megtekinteni; a tétel vége ironikusan erre utal: felhangzik a Dies irae dallam. A vidám, feloldást hozó táncos tétel után ismét közönség-kedvenc következett, az argentin zeneszerző, Alberto Ginastera Estancia-szvitje. És itt mondom el, mivégre ez a lelkes hangnem. Az Operaházban, ahonnan egyre-másra szivárognak a rémhírek, a zenészek boldogan játszanak. És ez a vidámság átsugárzik a közönségre. A csellisták összemosolyognak, mosolyogva bólintanak az ütemre a muzsikusok. Végre valami, amit játszani és hallgatni is kellemes –mármint hogy úgy tűnik, mind a két fél úgy gondolja.
A második rész a francia Darius Milhaud kompozíciójával kezdődött. Az Ökör a háztetőn egészen különös muzsika. Szürrealista látomászene a bohém Párizsból. Ott van benne a kor összes jelentős furcsa alakja: Cocteau, Picasso, Satie –és Brazília is. Milhaud-ra, akárcsak Respighire, inspirálóan hatott dél-amerikai utazása, művének címét is egy brazil daltól kölcsönözte. A hagyományos népdalokat feldolgozó muzsikában úgy keverednek a különböző hangnemek, mint a figurák, melyeket felsorakoztat. A különös karakterek forgataga lehetőséget ad a komponistának, hogy a kromatikus skála mind a tizenkét hangját felhasználja alaphangnemként, és közben minduntalan vissza-visszatérhessen az eredeti téma.
Sajnálatos módon az estet lezáró két szerző művei jelentettek némi mélypontot. Wiedemann Bernadett és kitűnő tangó-együttes közreműködésével hangzott el az Ave Maria, a Balada para un loco és a María de Buenos Aires. A szólisták mikrofonba énekeltek, a hangosítás pedig nem volt tökéletes, így furcsa kontraszt keletkezett a zenekar és a szólisták közt. Wiedemann hangja minden bizonnyal mikrofon nélkül is átütött volna a népes zenekaron, így nem teljesen értettem, miért volt erre szükség. Különben a kompozíciók sem tartoznak Piazzolla legihletettebb művei közé, de legalább lehetőségünk adódott hallani a kiváló mezzoszopránt, mely mindig öröm. José Pablo Moncayo, mexikói zeneszerző Huapango című művével zárult a hivatalos program. Szerencsére a zenekar ráadásként eljátszotta még egyszer az Estancia utolsó tételét, így nem ezzel a felejthető művel búcsúztunk el a zenekartól.
Farsang az Operában
A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertje 2012.02.06. Karmester: Héja Domonkos
Magyar Állami Operaház, 2012. február 6.
Közreműködik: Wiedemann Bernadett
Farsang az Operában - Latin karnevál
Gershwin: Cubai nyitány
Respighi: Brazil impressziók
Ginastera: Estancia-dancas
Milhaud: Ökör a háztetőn
Piazzolla: Liber tango
Moncayo: Huapango
Karmester: Héja Domonkos
