Szegény Olivier Messiaen nem járt vele jól, hogy 1908-ban látta meg a napvilágot, mivel 50 évvel korábban egy Giacomo Puccini nevezetű férfiú tette meg ugyanezt, így születési kerek évfordulójuk pont egy évre esik idén. Az persze, hogy melyikük programsorozatát kíséri nagyobb figyelem, nem lehet kérdés (ha az elfogult pucciniánusság szólna belőlem, azt mondnám: nem is lehet...), mindenesetrenem vagy-vagyolni kéne, hanem is-iselni, és nem 35 főnek kellene Messiaen orgonakoncertjén ücsörögni...

Az persze vitathatatlan tény, hogy a két zeneszerző munkásságát nem sok vonás fűzi össze (hogy finoman fogalmazzak), a két közönség sem (feltétlenül) ugyanaz. Már, ha van közönség. A MÜPA ünnepi hangversenyére (Messiaen 100, 2008. december 10.) olyannyira nem keltek el jegyek, hogy a Zeneakadémián úgy dobták az ember után a megmaradt repijegyeket, hogy élve a lehetőséggel, én is ezen módszer alapján látogattam el az estre. AZONBAN nem kell azt hinni, hogy amúgy hatalmas összeget kellett volna kifizetni a belépőért, tudniillik már 1000 forint körüli áron jegyhez lehetett jutni, a legdrágább darab 2000 forint körül mozgott, a 200 forintos diákjegy pedig ugye él. Mindenesetre hála a sok ZAKosnak (és a maréknyi Messiaen-rajongónak), még így is kétharmad részben megtelt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem.

Messiaenról alig hallani itthon, pedig több szállal kapcsolódik hazánkhoz,  mint hinnénk, hogy mást ne mondjak, még tanított is Budapesten 1947-ben. (mindezt persze más, nagyobb tekintélyű tanárok jóvoltából sűrű homály fedi...) Olyan kortárs zeneszerzőket tanított és inspirált, mint a francia Pierre Boulez, a német Stockhausen, vagy, aki a mi szempontunkból a legfontosabb: Kurtág György.

A koncerten elsőként elhangzó Visions de l'Amen (Ámen-látomások) című kompozícióját feleségének (az akkor még csak szerelmének, a 19 éves Yvonne Loriod-nak) és önmagának komponálta 1943-ban. A kompozíció 7 tételében az 'Ámen' szó hétféle értelmezését hallhatjuk, és, hogy megkönnyítse dolgunkat, Messiaen minden tételhez bő magyarázatot, jegyzeteket is fűzött, melyeket elolvashattunk a kísérőfüzetben. Klukon Edit és Ránki Dezső összeszokott párosként, nagy átéléssel szólaltatta meg a művet. 

A műsor második felében elhangzó monumenális, tíztételes Turangalîla Szimfónia igazi csemegének ígérkezett. A mű három kiemelt komponense, a hatalmas zenekar, a zongorista (szintén Loriod-ra írva), és egy ondes martenot mind-mind hozzájárul az egészen kivételes hangzáshoz.

Az ondes martenot nevezetű hangszer jelenléte már csak azért is volt különleges, mert az esetek nagy többségébe ezt a különleges hangszert szintetizátor szólaltatja meg. A hangzását úgy kell elképzelni, mint az "ufós filmekben" az űrhajó érkezésének kísérőzenéjét. Nem is csoda, hogy két területen használják, nevezetesen a filmzenékben, és a kortárs komolyzenében. 

Messiaen zenéje különleges. Nem könnyű összehasonlítani, mondhatni összehasonltgatni más zeneszerzők műveivel. Nem muszáj élvezni, de igenis el kell menni, meg kell hallgatni, mert nem hallgathatatlan, semmi esetre sem. Zenei kuriózum, amely szerény véleményem szerint sem korábban, sem később nem volt és nem lesz gyakran hallható itthon, tessék élni a lehetőséggel!

A Turangalîla Szimfónia 9. tétele (Turangalîla III.)

Jó hosszú szócikk Messiaen-ról