Nem tudom, kiben milyen impressziókat keltett, az immár több, mintegy éve futó darab, mindenesetre bennem a legkülönfélébbeket. Először is: A magyar zombi címmel valószínüleg csak egy B kategóriás horrorfilm rémlene fel a szemünk előtt, a Finito máris artisztikusabb (és többet sugall, mint holmi üveges szemű hazánkfiát ténferegni), pedig nagyjából ez történik.
Nem tudom, kiben milyen impressziókat keltett, az immár több, mintegy éve futó darab, mindenesetre bennem a legkülönfélébbeket. Először is: A magyar zombi címmel valószínüleg csak egy B kategóriás horrorfilm rémlene fel a szemünk előtt, a Finito máris artisztikusabb (és többet sugall, mint holmi üveges szemű hazánkfiát ténferegni), pedig nagyjából ez történik.
Ha jól láttam, magát a darabot 2004 körül írta a fiatal, de annál népszerűbb szerző. A szereposztás előtt az olvasható, hogy "A szerző szívesen kijelenti, hogy az alapötletet Nyikolaj Erdmantól lopta." Lehet...de van itt még valami. Nem tudom, kinek ismerős az 1976-os amerikai film, a Hálózat. A nagy botrányt kiváltó történet főszereplője évtizedek óta amerika egyik vezető csatornájának bemondója, majd, mikor hosszú évek munkája után kirúgják, élő adásban bejelenti, hogy egy hét múlva végez magával ugyanabban a műsorban.
Ezek után megugranak a nézettségi mutatók, mindenki a férfi halálára készül, aki persze, utolsó pillanatban meggondolja magát, de mivel "the show must go on", ahogy ezt Tasnádi Tigris Nikije (Bíró Krisztina) is megmondja, végül felbérelnek egy terroristatársaságot, akik elvégzik a munkát, és valóban lelövik a férfit -főműsoridőben.
Elnézést kérek a hosszú taglalásért, de Tasnádi darabja, mintha csak a magyar változata lenne Sidney Lumet eme 4 Oscar díjas remekének. Ahogy ott is egy társadalmi problémákkal teleszőtt világ bontakozik ki előttünk, a 70-es évek Amerikájából, itt ugyanezt látjuk kicsiben, valahol, egy magyar falucskában, Nagyábrándon.
A másik jópofa észrevétel, hogy a szereplők rímekben beszéltek. Zseniális, mintha Romhányit hallgattunk volna. Épp ezért volt feltétlen reflex, mikor Für Anikó megszólalt (mert, ha csak láttuk volna, lehet, hogy nem ismerjük meg. Ennél látványosabb elcsúfítást csak a Kripli c. darabban láttam a Radnótoban Schell Juditon.), hogy Vilmára asszociáljunk tudniilik a Flinstones családból. 
Elég a benyomásokból, nézzünk kicsit a dolgok mélyére. Olvasóim már bizonyára kiütést kapnak attól, hogy egy bizonyos K. tanár urat idézgetek folyton-folyvást, most muszáj megtennem, hiszen ő javasolta a csoprtunknak, hogy mindenképpen nézzük meg a Finitot, mert mint mondotta: <"-Mondtam is a Mácsai Palinak, csak egy szót tudok mondani a darabjáról. -Igen, és mi az? -Zseniális."> És még annyit hagyott útravalóul, hogy a darab mögött kutassuk az értelmét, vonatkoztassunk el a párbeszédektől.
Ez a homályos kijelentése nyomban világossá vált a darab folyamán. Mert miről is szól a Finito? A magyar valóságról. A falvak és a városok ellentétéről, a média fojtogató hatásáról, a munkanélküliségről és a tönkrement házasságokról, az előítéletekről és még sorolhatnám. Ezek azok a témák, amikről egyrészt nem szívesen hall az ember, másrészt meg már a könyökén jön ki, hisz benne él. Egressy Zoltán Portugálja is nagyjából ezt a témakört boncolgatja, csak szomorkás megvilágításból, Tasnádi darabja közben pukkadozunk a nevetéstől, a vége felé viszont lelkiismeretfurdalás kezd bennünk munkálni. Azt nézzük, kvázi a "Pál Show" közönségeként, hogyan hajszolják harakiribe hősünket.
Ismét Örkény specialitás: élőzene. A XIV. Lajos-kori kosztümökben szólal meg a Coppélia nyitány, közben két magasra tupírozott hajú hölgy trillázik. Tapsgép hátulról, helikopter hang felülről. Van minden.
Az alakítások? Úgy éreztem, itt nem is igazán a színészekről kéne szólni, hiszen ők kíválóan játszottak, hanem magukról a szerepekről. A költő prototípusa például (Végvári Tamás), aki ELVBEN teljesen egyetért hősünk öngyilkosságával, vagy a szingli műsorvezetőnő (Kerekes Viktória), akinek legmagasabbröptűbb hozzászólása Gáspár közelgő halálához, hogy a másféléves tengerimalaca otthon van egyedül, és a mami biztos nagyon hiányzik neki.
Ilyen apróságokból áll össze az (igenis) dráma. Hiába a bazmegelős máz, a rímbe szedett sorok, kemény dráma játszódik le a szemünk előtt. És abba belegondoltatok, hogy hány zombi mászkál körülöttünk...?
Finito -Örkény István Színház Rendezte: Mácsai Pál
