Kedves drága olvasóim! (ha vagytok)
Hát mégis rászántam magam, hogy megénekeljem egy rendkívül eseménydús operalátogatásom krónikáját. Úgy történt a dolog, hogy valamelyik vasárnap (úgy egy hónapja) épp kedvenc Puccinim (legutóbb hallottam pukkíninek ejteni...) általam szégyenszemre még nem látott Toscáját siettem megtekinteni. Szokás szerint elfoglaltam helyem az emeleten (600 forintos jegy már nem volt, csak 400 forintos), majd szóba elegyedtem egy angol lánnyal, így hasznosan telt az este. (jó kis brit kiejtése volt)
Mint említettem volt a bejegyzés címében, ezúttal nem az operáról írnék, hanem, egy kedves történetet osztok meg Veletek, mélyen tisztelt olvasók. (Az opera amúgy a tipikus vasárnap esti kellemes-konvencionális darab volt, kiemelendő Tosca és Scarpia)
Nos tehát ott szakadt meg a történet szála, hogy elkezdődött a nyitány. Innen jön a történet: történt ugyanis, hogy a függöny kissé megnyílt, majd visszacsukódott, a zenekar pedig mély némaságba burkolózott a nyitány közepén. Eközben a nézőtérről üvöltözést lehetett hallnai ilyesformán:-Na de Uram! Azonnal üljön le! -Ne üvöltsön velem.
És ez a furcsa-káoszos állapot úgy 15 percig tartott, ezalatt sűrű elnézéseket kértem a megszeppent angol lánytól az opera nevében is. Végül aztán kezdődött a darab.
Hetekig lebegett a kérdés, hogy mi történt azon a titokzatos estén, melyre végül az est karmestere válaszolt, kit is apukám felhívott, hogy megtudakolja eme incidens okát.
NOS: Tudniillik annak idején az Operaházba kötelező volt a jó kis NDK függönymozgató szerkezetet beépíteni, melyről már akkor köztudott volt, hogy nem funkcionál kifogástalanul. Hát így esett, hogy aznap este is épp feladta a szolgálatot a szerkezet. Így az alatt a 15 perc alatt, amíg a zenekar kényszerű hallgatásba burkolózott, megjavították a gépet.
És az üvöltözés? (kérdezhetik azok, akik figyelmesen olvassák szösszenetemet). Nos, az üvöltözést nem foghatjuk az NDK-ra. Az utóbbi időben Budapest főpolgármestere, bizonyos D. Gábor sok parkolóhelyet megszüntetett, így tilos parkolni az Operaház környékén is. Ez még nem volna baj, ha nem lenne másik 3 színház a környéken, és hát, Istenem, vasárnap este általában mindenhol van előadás. Ennek eredményeképp a parkolót nehezen találó emberek elkésnek, és a szigorú teremőr nénik és bácsik egy egész felvonáson keresztül szívesebben látnák őket kint, mint bent, a nézőtéren. Valószínüleg egy ilyen úr vágyott bebocsáttatásra, mikor is elvetvén a sulykot, emelt hangú beszélgetésbe bocsátkozott egy, az termet védő őrrel.
Hát ez volt a történet mára...most várom Kovalik Balázs bemutatóját, az Elektrát. ha valaki felajánl nekem egy jegyet, örömmel fogadom :)
