Szirtes Ági ül a színpadon, jóval azelőtt, hogy a darab elkezdődne. Ül, és várja, hogy felvezethessen egy történetet, amely, bár az ókori Görögországban játszódik, mintha csak ma történne. Euripidész Médeiája ugyanis aktuálisabb, mint tucatnyi kortárs drámaíró műve.
Sokak számára ismerős a keserű (sommás közhellyel élve: életszagú) történet: Médeia szerelmes lesz Iaszónba, megtagadja apját, otthagyja szülőföldjét, sőt testvérét is meggyilkolja, s még számtalan bűntettet visz véghez, szerelme kedvéért. Csakhogy a férfi gondol egyet, s mivel jobb vásárt lát abban, ha elveszi Kreón, a korinthoszi király lányát, így otthagyja feleségét és két gyermekét.
Szirtes Ági ül a színpadon, jóval azelőtt, hogy
a darab elkezdődne. Ül, és várja, hogy felvezethessen egy történetet,
amely, bár az ókori Görögországban játszódik, mintha csak ma történne.
Euripidész Médeiája ugyanis aktuálisabb, mint tucatnyi kortárs drámaíró
műve.
Sokak számára ismerős a keserű (sommás közhellyel élve: életszagú)
történet: Médeia szerelmes lesz Iaszónba, megtagadja apját, otthagyja
szülőföldjét, sőt testvérét is meggyilkolja, s még számtalan bűntettet
visz véghez, szerelme kedvéért. Csakhogy
a férfi gondol egyet, s mivel jobb vásárt lát abban, ha elveszi Kreón,
a korinthoszi király lányát, így otthagyja feleségét és két gyermekét.
A darab rengeteg olyan kérdést felvet, amely folyamatos viták tárgyát képezi. A társadalom elnéző viselkedését a családjukat otthagyó férfiakkal szemben és rendkívűl meggyőző érveket, amiket a nőnek felsorakoztat cselekedete védelmében. Hogy felhozhatók-e később azok áldozatok, amiket akkor hoztunk, mikor halálosan szerelmesek voltunk, stb.
Aki azt hiszi, hogy nehézkes, érthetetlen szövegzetű antik mintákra épülő drámát fog látni, az téved. A remek fordításnak köszönhetően (Rakovszky Zsuzsa), a darab tökéletesen (köz)érthető, és rendkívül élvezetes. Sokszor az az érzése az embernek, hogy pontosan ugyanezeket a párbeszédeket hallgatta néhány pillanattal korábban a "való életben".
A darab tulajdonképpen Fullajtár Andrea maga. Amennyire nem Gina ő, annyira Médeia. Egyszerre nőies és férfias. Gyermekeit szerető és védelmező anya, és bosszúálló szörnyeteg. A két véglet közt vergődik, és hiába ostromolják barátnői jótanácsokkal, nem hajlandó az arany középútra térni. Alakítása hiteles és erős, minket is meggyőz róla, hogy nem is létezik arany középút, véghezviszi, amit eltervezett, és diadalmaskodik.
A másik oldalról szemlélve az eseményeket, ott van Iaszón, aki saját érveivel próbálja lesöpörni magáról a felelősséget. Minden szava pontos számítások eredménye, szavai késdöfések, úgy csűri-csavarja a szavakat, ahogy kedve tartja. Máté Gábor parádés alakításában nincs semmi túlzás, semmi sallang. Szájából természetesnek hangzanak napjaink olyan mondatai, mint: "Új feleségem szül majd királyi gyermekeket, és együtt nőnek fel a mi gyermekeinkkel, így majd egy nagy-nagy boldog család leszünk." vagy, hogy "Amiket értem tettél csupán azért tetted, mert elvakított a szerelem. Tulajdonképpen ezért nem kell hálásnak lennem neked."
Érdekes a színpadi megoldás, hatásosak az technikai megoldások. A játék a kövekkel,a sín, amely kettészeli a közönséget, és különböző közlekedési funkciókat tölt be, a ház, a pocsolya, a csap, mindennek fontos és kiemelt szerep jut.
Érzelmek kavarognak. És nem csak a színpadon, bennünk is. Ritka színházi esemény, egyre ritkább. Megéri kipróbálni.
Euripidész: Médeia -Katona József Színház- rendezte: Zsámbéki Gábor
