A Súgót felcsapva akad néhány olyan darab, amit bizony több színház is a műsorára tűzött, ezen kevesek közé tartozik Shakespeare klasszikus vígjátéka a Vizkereszt, vagy amit akartok is.
Szánom bánom, de első "vízkeresztes" élményem körülbelül kilencéves koromban ért, mikor is véletlenül megnéztem Trevor Nunn filmes adaptációját, olyan "szereposztással", mint pl. Ben Kingsley, a bolond. (Azóta is a Vízkereszt a No. 1...)
A Súgót felcsapva akad néhány olyan darab, amit bizony több színház is a műsorára tűzött, ezen kevesek közé tartozik Shakespeare klasszikus vígjátéka a Vizkereszt, vagy amit akartok is.
Szánom bánom, de első "vízkeresztes" élményem körülbelül kilencéves koromban ért, mikor is véletlenül megnéztem Trevor Nunn filmes adaptációját, olyan "szereposztással", mint pl. Ben Kingsley, a bolond. (Azóta is a Vízkereszt a No. 1...)
Úgy hozta a véletlen, hogy november 26-án, vasárnap a Magyar Színházban jártam, mivel egy kedves ismerősöm meginvitált az Ahogy tetszik c. darabra. Mikor is felgördült a függöny, gyanús lett a dolog, így egy vállrándtással nyugtázta: na mindegy, szóval Shakespeare...
Tehát felgördült a függöny, és megszólalt...a zene(?). Sajnos nincs megfelelő ikon (divatosan kifejezve: smiley), ami a megrökönyödötten torz mosolyba nyúló arcot lenne hivatott kifejezni, ezért megpróbálom szavakkal körülírni az élményt. Tehát: a (mint később kiderült) omegás Benkő László munkáját dicsérő(?) muzsika leginkább egy ilyesfajta koktélra hasonlított: A Légy jó mindhalálig c. musical megspékelve egy kis Feketeerdő Klinika főcímdallal. Már be is úszna elénk Brinkmann doki arca, amikor Viola kikecmereg a tengerből.
Mivel 7 óra 5 perckor keveredtünk be a terembe, ezért a szereposztást sem volt időm megnézni, épp ezért meglepetés volt minden előtűnő arc. Na most az a kérdés, hogy kellemes-e, vagy kellemetlen?
Rossz alakaítást nem láttam, közepeset, vagy, hogy úgy mondjam: semlegeset annál többet. A Violát alakító Ruttkay Laura sajnos nem sokat tett hozzá a darab élvezhetőségéhez, ahogy az amúgy meglehetősen mellékszereplő Fábián, azaz Pavleltits Béla sem, a báty, Sebastian (Rancsó Dezső) viszont kifejezetten neutrális volt. Mivel vajmi kevéssé hasonlít Violára, a jelmeztervező rendkívűl éles ésszel ugyanolyan patchwork ingecskét varrt nekik, hogy mindenki számára világos legyen: igen, ő a testvér, a fodrász pedig csinos kis lófarkat kötött a hajukba, bizonyítván a hasonlóságot.
Üde színfolt volt volt viszont a Bolond (aznap: Tahi József) Tóbiás (Spindler Béla)- Nemes Keszeg András (aznap: Jegercsik Csaba) -Mária (aznap: bede Fazekas Annamária) kvartett. A finom erotikus utalások és vicces csípkelődések remekül beleékelődtek a darabba.
Aztán ugyebár ott van Olivia, akit aznap este épp Gregor Bernadett játszott. Gregor Bernadettet látva mindig eltűnődök (ahogy a Don Quijote alatt is tettem), hogy valaki hogy lehet ilyen gyönyörű. Ilyen tökéletesen szép, érzéki nő -és emellett ennyire egysíkú. Ennyit róla. Nem változik. Se külsőleg, ami előny, se belsőleg, ami hátrány.
A darab főfőfő sztárja egyértelműen a Malvoliot alakító Szakácsi Sándor volt, mi sem bizonyítja jobban, mint a feltörő nevetésorkán, a darab végén pedig a tapsvihar, amit kapott.
Mindent összevetve egy kellemes, alapjában véve klasszikus Vízkereszt felfogást láthatunk, se nem túlzottan hideg, se nem forró, afféle langyos vizecske, de aki először lát Shakespeare darabot, vagy megkockáztatom: először megy színházba (értem én itt a 8< éves korosztályt), annak ajánlom. hogy menjen el, nézze meg, és érezze jól magát!
Magyar Színház - Vízkereszt, vagy amit akartok rendezte: Iglódi István
