"Vissza az időben" sorozatom következő lépéséhez érkeztem, ahol is október 30-i bécsi kiruccanásomról szólok. Tudniillik, mielőtt elutaztam a német fővárosba, gondosan megtekintettem a különböző komolyzenét és operát szolgáltató intézmények repertoárját, így a berlini Staatsoperét is, ahol a kiírtak szerint Pierre Boulez vezényelt -csakhogy egy turnén. A turné egyik állomása pedig történetesen pont itt volt a "szomszédban", így gyors felindulásomban, anélkül, hogy végiggondoltam volna, hogy lesz az oda és a vissza, és különben is, egy hét után itthon, vettem egy állójegyet a Musikverein-ba.
"Vissza az időben" sorozatom következő lépéséhez érkeztem, ahol is
október 30-i bécsi kiruccanásomról szólok. Tudniillik, mielőtt
elutaztam a német fővárosba, gondosan megtekintettem a különböző
komolyzenét és operát szolgáltató intézmények repertoárját, így a
berlini Staatsoperét is, ahol a kiírtak szerint Pierre Boulez vezényelt
-csakhogy egy turnén. A turné egyik állomása pedig történetesen pont
itt volt a "szomszédban", így gyors felindulásomban, anélkül, hogy
végiggondoltam volna, hogy lesz az oda és a vissza, és különben is, egy
hét után itthon, vettem egy állójegyet a Musikverein-ba.
A spontán utazás jegyében háromnegyed http://kulturanova.blog.hu/media/image/200811/1http://kulturanova.blog.hu/media/image/200811/1-kor jegyet váltottam a http://kulturanova.blog.hu/media/image/200811/1http://kulturanova.blog.hu/media/image/200811/1:http://kulturanova.blog.hu/media/image/200811/10-es bécsi vonatra, majd elrobogtam az osztrák fővárosba. Egyhavi némettanulásom gyümölcseként nem ért meglepetésként az osztrák Grüß Gott köszönés, valamint jó helyihez illő módon ettem egy fish&chipset a Nordsee étteremlánc egyik kihelyezett irodájában. Ennyit az osztrák folklórról, nézzük azonban a kirándulás kulturális részét:
Utamat az Albertina felé vettem,
kissé bizonytalanul bár –hiszen ott helyben tudtam meg, hogy a Belvedere Klimt
kiállítással kedveskedett (volna) nekem (és többezer más látogatónak). Mivel
azonban anno elmulasztottam megnézni a budapesti Van Gogh tárlatot, gondoltam,
ezt igazán nem hagyhatom ki. Kár is lett volna, s bár nem rajongok túlzottan a
festő alkotásaiért, rendkívül érdekes volt egy átfogó gyűjteményen keresztül
látni a pályája alakulását. Mindannyiunk képzeletében él egy kép Van Gogh
képeiről: pointilista stílus, girbegurba vonalvezetés, és persze: napraforgók.
Ahogy végigsétálunk a termeken, rájövünk, hogy ez enyhén szólva sarkított
látásmód,
