Felemás premiert láthattunk május 31-én este a Magyar Állami Operaházban (és láthatnak a mai II. premierre látogatók.) Az Anyegint eredetileg Zsámbéki Gábor volt hivatott rendezni, és Jurij Szimonov dirigálta volna a zenekart. Zsámbéki visszalépett, a B terv szerint Anatolij Vasziljev kapta volna meg a stafétabotot. Ő viszont összekülönbözött Szimonovval, így végül Kovács János karmesterre és Kovalik Balázsra hárult az Anyegin színrevitelének feladata.
Felemás premiert láthattunk május 31-én este a Magyar Állami Operaházban (és
láthatnak a mai II. premierre látogatók.) Az Anyegint eredetileg
Zsámbéki Gábor volt hivatott rendezni, és Jurij Szimonov dirigálta
volna a zenekart. Zsámbéki visszalépett, a B terv szerint Anatolij
Vasziljev kapta volna meg a stafétabotot. Ő viszont összekülönbözött
Szimonovval, így végül Kovács János karmesterre és Kovalik Balázsra
hárult az Anyegin színrevitelének feladata.
Az idő pedig vészesen fogyott, így a "premier" tulajdonképpen Kovalik Balázs korábbi, Miskolcon és Schwerinben is bemutatott Anyeginjének felújítását takarja. Őszintén szólva a tavaly látott Pikk Dáma után már nem tudtam mire számítsak, de kellemesen csalódtam.
Itt kell elmesélnem operalátogatói pályafutásom legviccesebb jelenetét. A Pikk Dáma egyik felvonásának záróképében felvonul az egész kórus, nagy díszletek, hatalmas zene, hogy "Jön anyuskánk, a cárnő." Mindenki értetlenül figyel, "Mi a fenét keres itt a cárnő???!!!", a körülbelül negyedórás jelenet végén pedig betipeg nagyestélyijében a cárnő, fordul egyet, majd legördül a függöny. (Arra már nem emlékszem, hogy a cárnő kiment-e meghajolni végén...)
Nyilvánvalóan azért került a Pikk Dámába a fent említett jelenet, mert Csajkovszkij cári megrendelésre írta. Mindenesetre az Anyegin is bővelkedik hasonló kórusjelenetekben. Egy valamit azonban nem értek: HOGY A CSUDÁBA kerül Triquet a színre, és kicsoda ő egyáltalán? Háy János szerint: "monsieur Triquet alakja nem is kicsit bosszantó: nyilván hatáselem, korkívánalom, de ma már nem üt akkorát a szimpla bohóckodás."
A címbeli Baudelaire idézet takarja leginkább a rendezés koncepcióját. A színek szimbolikája, az alakok szimbolikája, a szimbolikus növények, a szimbolikus hinta (és lámpa ?!), és még sorolhatnám. Angelika Höckner munkáját dicsérik a jelmezek és a díszletek, melyek stilizáltságukban is kiválóan helyettesítették a hagyományos kosztümöket. Mellettünk egy kedves walesi nyugdíjas pár ült, láthatóan tetszett nekik a darab. A második felvonás végén izgatotta beszéltek a harmadik felvonás nyitójeéenetéről, hogy vajon milyen lesz a báljelenet. A (bocsánat a profán példáért) leginkább Kylie Minogue Can't get you out of my head c. számának klipjére hajazó ruhák láthatóan nagyon tetszettek nekik. (nekem is) Csak azt fűzték hozzá, hogy : -It must be very hot in those clothes. Hát igen.
Természetesen nem is Kovalik-rendezés lenne, ha nem lett volna ismét egy "Kovalik-féle nagy dobás", és mily' érdekes, megint egy lőfegyverrel machinált. (no, nem mondhatok semmit, az Anyeginben legalább eredetileg is szerepel pisztoly) Úgy rendzete ugyanis, hogy Anyegin a szó szoros értelmében meggyilkolja Lenszkijt, ráadásul a saját zsebéből előhúzott pisztollyal.
Valahogy "hozzám már hűtlenek lettek a szavak". Kellemes darab, lírai jelenetek sora. Igen...kellemes nyáresti lírázásra ajánlott. Kvázi-gyilkossággal is. Fekete rózsákkal is. Himbákózó lámpával is.
A darab nyitánya, elején az "álmodozás motívummal"
