Sajnos elérkezett a pillanat, hogy el kell mondanom, láttam olyan darabot is az Örkény Színházban, ami nemigen tetszett. Hogy miért egyszerűen nem és miért nem igen? A darab Csehov Platonovjából készült, de olyan volt, mintha valaki kétségbeesetten modernizálta akarta volna a történetet. És most sajnos azt kell mondanom, hogy a modernizálás olyan elemekből állt, amivel a rendező egyszerűen nem is vezethetett volna minket messzebb Csehovtól.
Sajnos elérkezett a pillanat, hogy el kell mondanom, láttam olyan darabot is az Örkény Színházban, ami nemigen tetszett. Hogy miért egyszerűen nem és miért nem igen? A darab Csehov Platonovjából készült, de olyan volt, mintha valaki kétségbeesetten modernizálta akarta volna a történetet. És most sajnos azt kell mondanom, hogy a modernizálás olyan elemekből állt, amivel a rendező egyszerűen nem is vezethetett volna minket messzebb Csehovtól.
Mert nem mondom én, hogy teljesen idegenszerű volt, az egész darab alatt lengett az a bizonyos "Csehov-hangulat". A szereplők szépen összegyűltek egy birtokon (amit természetesen egy felvonással odább elárvereztek a fejük fölül). Vannak itt érdekházasságok, özvegyek, egymással-ki-nem-jövő apák és fiúk. Mi az ami mégsem stimmel? Ezt valahogy úgy lehetne megfogni, hogy amíg a Sirályban, a Cseresznyéskertben, vagy a Ványa bácsiban (többek közt), nem történik semmi, DE mégis történik VALAMI, itt TÉNYLEG nem történik semmi. Ezt a semmit pedig azzal próbálja ellensúlyozni a darab, hogy a színpadon szeretkeznek hőseink (no, azért csak diszkréten), csókok csattannak, lövések dördülnek, nagy orosz mulatozást látunk. Ez minden, csak nem Csehov. Eltűnik minden, amitől egy Csehov darab drámai.
Jurij Kordonszkij, orosz rendező jegyzi a darabot, aki többek közt a Ványa bácsit vitte sikerre a Katonában. Nem érzem pontosan, hogy e darabbal mi is volt a célja. Megmutatni az orosz nép életét, tele sommás közhelyekkel, vagy direkt egy Csehovtól teljesen idegen darabot rendezni (nem hiszem, hogy például az "ex-férjem" kifejezés és társai tömegével szerepelnének a szövegben, de el fogom olvasni)?
Nagyon kiemelkedő alakításokról sem tudok hírt adni, talán Végvári Tamás és Mácsai Pál, akik erősebb karaktereket vittek, Bíró Krisztina pedig roppant hiteles volt.
Végszóként csak annyit, hogy, ha Csehovra fáj a fogatok, továbbra is a Sirályt tudom ajánlani, bármennyire vérzik is a szívem ezért az Apátlanulért.
