Kép-Színház-Muzsika

Nyári szabadságomat töltvén Olaszországban lehetőségem nyílt, hogy megnézzem/hallgassam a Puccini fesztivál nyitódarabját, a Pillangókisasszonyt. (Amúgy elgondolkodtatok már rajta, hogy a Madama Butterfly igazából Pillangó asszony lenne magyarul? -csak az nem hangzana igazán jól)

Toscanában, Viareggio mellett (Pisától nem messze, kb 10 km) található a Torre del Lago Puccini nevű település, ez a városka egy nagy tó partján terül el, ezen a festői tájon élt és alkotott Puccini. És itt rendezik meg minden évben (idén 53-adszorra) a Puccini fesztivált, melynek egy hatalmas, félig a tóra épített amfiteátrum ad otthont. A fesztivál július 20-tól augusztus 20-ig tart, ezalatt 4-5 darabot láthatunk (általában 2-2 előadás van). A weboldalon részletesen nyomonkövethető, hogy melyik évben melyik rendező, énekes és zenekar működött közre (mindig változik). (85'-ben például magyar zenekar is játszott.)

Toscanában, Viareggio mellett (Pisától nem messze, kb 10 km) található a Torre del Lago Puccini nevű település, ez a városka egy nagy tó partján terül el, ezen a festői tájon élt és alkotott Puccini. És itt rendezik meg minden évben (idén 53-adszorra) a Puccini fesztivált, melynek egy hatalmas, félig a tóra épített amfiteátrum ad otthont. A fesztivál július 20-tól augusztus 20-ig tart, ezalatt 4-5 darabot láthatunk (általában 2-2 előadás van). A weboldalon részletesen nyomonkövethető, hogy melyik évben melyik rendező, énekes és zenekar működött közre (mindig változik). (85'-ben például magyar zenekar is játszott.)

 

Az előadás, amint az a tájékoztatóból is kiderült egy "new production". Pontosan nem tudom, ezt mire értették, lehetséges, hogy a rendező most dirigált először itt, Torre del Lagoban. Akár így van, akár nem, parádésra sikerült az opera. Néhány fa, valamint egy torony, majd a második felvonásban két zászló (nevezetesen egy amerikai és egy japán) valamint némi gyerekjáték képezték a díszletet, de ezek sematikusságát ellensúlyozta a folyamatos árnyjáték, a végig a színpad közepén lévő paraván mögött.

Az énekesek nemcsak csodálatosak voltak, hanem remek színészek is, így az olaszul nem értők, vagy a történetet nem ismerők is remekül megérthették, mi folyik a színpadon. Cso-cso szan gyerekének szerepében véhre egy valódi hároméves kisfiút láthattunk, ugyanis "csak" három év telik el Pinkerton két útja közt, csak azért tűnik olyan soknak (az emlékeinkben), mert a gyerek mindig minimum hétéves... A darab vége némileg giccses volt, hogy úgy mondjam, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Madama Butterfly öngyilkossága nem a paraván mögött történik, hanem előtte, majd leroskad a lépcsőre, miközben a paraván mögött a lemenő nap fényében a hintalovon ülő gyermek sziluettje rajozolódik ki. Érdekes elképzelés. Mókás volt viszont, s ez valószínűleg az olasz közönség tényének tudható be, hogy az első rész végén, mikor Cso-cso szan és Pinkerton végre egymáséi lesznek egy hosszú ária után, a közönségből egy emberként szakadt fel egy elérzékenyült sóhaj, de olyan hangosan, hogyönkéntelenül elnevettük magunkat.

Néhány észervételt is megejtek, hogy jobban át lehessen érezni a hangulatot. Elsőzör is a többszáz fős tömött nézőtéren 2,5 órán keresztül SENKINEK nem csörrent meg a telefonja, a nézők fegyelmezetten, csöndben ülték végig az előadást. Ami viszont úgylátszik globális jelenség, bizony itt is jelen volt az a bizonyos cukorkáspapírralzörgőnéző, aki nem hiányozhat egyetlen komolyzenei rendezvényről sem. Azt hittem, olaszok lévén a szokásos negyed órával későbbi kezdés kitolódik majd, de tévedtem, amint mindenki elfoglalta a helyét, elkezdődött a darab. (Persze, itt nem fél nyolckor, hanem fél tízkor kezdődik egy-egy előadás, mivel fél nyolckor még 37 fok van, sajnos éjfélkor viszont itt is lehűl...). Jegyek 31,60,88 és 123 euróért kaphatóak, de előre is lehet, sőt célszerű foglalni az interneten, vagy a helyszínen. Nekünk nem volt j

együnk, de semmi baj, mert az előadások előtt mindig találni olyanokat, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudják megnézni a darabot, így jóval olcsóbban juthatunk jegyekhez. (Persze ahhoz képest, amennyiért ő vette...Mi speciel 31 eurós jegyekre utaztunk, de egy férfi két 88 eurós jegyet adott 100-ért, így megvettük azt).

UI: Fényképezni természetesen tilos, így sajnos csak két rosszminőségű lesifotót tudtam készíteni, íme, ezek volnának azok.

Még egy hónapig tart a fesztivál, így, ha arra jártok, ne hagyjátok ki!

Bővebben ezen az oldalon olvashattok a fesztiválról (több nyelven): http://www.puccinifestival.it/