Bár már kezdik pedzegetni az operaházi bemutató után, hogy miért kellett elővenni egy másodvonalbeli szerző kevésbé sikerült operáját, ahelyett, hogy egy igazi elfeledett remekművet állítottak volna színpadra, szerintem azért a Mefistofele is remekmű! Ott voltam a 17-ei második előadáson és valami eszméletlenül jó volt! Nem tudok jobb szót mondani rá, de a végén olyan katartikus élményem volt, hogy egyszerre beleremegett a lelkem! És most kifejezetten szép színpadképeket és látványvilágot produkált a rendező! Nagyon tetszett, ahogy a mennyei jelenetnél eljátszott a kék színnel, vagy ahogy a városi környzetet kis, fehér, világító makketek teremtették meg. Öteletes volt a DNS spirál építmény. A közönség hosszú perceken át tapsolt minden jelenet után, a végén pedig nagy bravók és gratulációk közepette jöttek ki az énekesek a függöny elé. Bretz Gábor Mefisztója zseniális volt, ahogy Kovács János is számomra fantasztikusan interpretálta a darabot. Talán volt egy-két rendezői elképzelés, ami nem tetszett, de összegségében nagyon élveztem az előadást. Szívesen megnéztem volna rögtön még egyszer a darabot. Egyre többet folyik a vita Kovalik működéséről, az operaház pénzügyeiről, meg egyebekről, csak közben mintha a lényeg nem érdekelné a tisztelt kormányzatot. Nevezetesen az, hogy minden nehézség ellenére, az elmúlt három-négy évben igen is voltak melékezetes és magas színvonalon kivitelezett előadások, és ebben része volt Kovaliknak is! Én sajnálom, hogy kitették a szűrét, ahogy azt is, hogy ezután gyorsan törölték a tervezett Bánk bán premiert. Pedig igen is izgalmas lett volna egy külföldi rendezőtől látni, hogy mit kezd egy Erkel operájával, amit végre visszaállíthattak volna eredeti formájába. Erről sem beszél senki sem. Pedig szerintem kellene. De hát még sok mindenről lehetne beszélni. De a témára vissztérve: én mindenkinek csak ajánlani tudom a Mefistolfelét. Végre egy kuriózum, végre nemcsak Verdi, Puccini, A sevillai borbély és a Hamupipőke, a Nomra, a Szerelmi bájital és a Don Pasquale képviseli a MÁO-ban a XIX. századi olasz operát! Szeretem Verdit és Puccinit is, de a Traviatát, meg a Bohéméletet már kívülről fújom! Olykor nem árt egy kicsit másfelé is kitekinteni! Ezért vártam nagy izgalommal a Mefistelfelét és nem csalódtam! A kritikusok meg hagy főjjenek a saját levükben: a pénteki előadás igen is azt bizonyítja, hogy a közönségnek tetszik ennek a kevésbé sikerült operának az előadása is! Mondjuk még nem igen jelentek meg kritikák a bemutatóról, én csak egy részletesebbet találtam, de hát az is fanyalgott egyet a darab választáson, csak utána tárgyalta érdemben a produkciót.