Történt pediglen, hogy felhívott Klári nevű hárfás barátosném, kérdezendő, hogy nem én írok-e Nova néven egy bizonyos Kép-színház-muzsika című oldalra. De, válaszoltam, az történetesen a blogom. Ja, jó, csak, mert a Művészetek Palotája honlapján ott van belinkelve az írásom. Azért ez nem semmi, gondoltam, rá is pillantottam a megfelelő linkre a Rólunk írták fülecskénél, és rájöttem a titok nyitjára, a link ugyanis nem máshová vezetett, mint a Fesztiválzenekar honlapjára.
Történt pediglen, hogy felhívott Klári nevű hárfás barátosném,
kérdezendő, hogy nem én írok-e Nova néven egy bizonyos
Kép-színház-muzsika című oldalra. De, válaszoltam, az történetesen a
blogom. Ja, jó, csak, mert a Művészetek Palotája honlapján ott van
belinkelve az írásom. Azért ez nem semmi, gondoltam, rá is pillantottam
a megfelelő linkre a Rólunk írták fülecskénél, és rájöttem a titok
nyitjára, a link ugyanis nem máshová vezetett, mint a Fesztiválzenekar
honlapjára.
A Budapesti Fesztiválzenekar Sajtóvisszhang rovatában is ott van tehát a , ha csak címében is, de Karinthyt idéző Mert én mindent kétszer hallok, mert én mindent kétszer hallok egyes verziója, mondhatni op. 1.Ha már ott jártam, megnézegettem a többi kriikát, és dicséretesnek tartom, hogy a Zenekar nem csupán az un. mainstream kritikai sajtóból szemezget, hanem a blogok bejegyzésein is végigfut. Több, blogokról származó írást is felvonultat a sajtós lap. Valóban, azt a tendenciát látom, hogy az internet lassan átveszi az uralmat, hiszen itt az olvasók ugyanolyan interaktív beszélgetőpartnerei lehetnek -adott esetben az írás szerzőjének is, mintha egy kávé mellett vitatkoznának, ellenben az írott sajtóval viszonylag nehéz szóba elegyedni. A Fidelio.hu-n is látok rá példát (Molnár Szabolcs példának okáért), aki,kritikája megírása után a kommentekben reflektál a felvetésekre. Ha jól emlékszem a Café Momus készítőivel készített riportban hallottam hasonló gondolatokat az írott vs internetes zenekritika kettősségéről.
Más. Amint az utóbbi időben láthattátok, igyekszem a blogot minél esztétikusabb külsővel felruházni, és azt hiszem, most találtam meg neki az ideális "skin"-t. Minimális html tudásomat kihasználva átszerkesztettem az előző szép, ámde szürkés árnyalataival némileg szomorú hangulatú sablont, és vojálá, kész is van az új, hangjegyfüzetes darab.
Megint más. Úgy alakult, hogy megér(dezet)t a Prae.hu zenei szerkesztője, hogy lenne-e kedvem komolyzenei és operabeszámolókat írni hozzájuk. Hát hogyne volna, főleg, hogy ennek örömére kaptam a Miskolci Operafesztiválra jegyet a két Alban Berg operára. Természetesen az ilyen "másoldalravalóírásnak", főként, ha jegyet is ad, az a feltétele, hogy elsőkézből ott jelenjen meg az írás. A Fesztblog megengedi a saját+ő blogjukon való megjelenést, ez most lehet, hogy elmarad, de mindenképpen megírom, ha felkerül a kritika.
Előrejelzést is emlegettem a címben, nos, holnap lesz az Operaház 2008/2009 évadának utolsó premierje, a Szicíliai vecsernye, természetesen vigyázó szemem rávetem majd az eseményekre, és minél hamarabb igyekszem is valamiféle beszámolót nyújtani róla.
