Elcsúszva bár, de törve nem. Hát igen, kicsit elszaladt az idő, mióta megesett a Mesterségek Ünnepe, szerencsétlen bloggerina pedig még egy erdélyi beszámolóval is tartozik seregnyi (maroknyi) olvasójának. Történt tehát a jéghideg július napjaiban, hogy egy városunkban tartózkodó amerikai lányt kísérgetve eldöntöttük, hogy megmutatjuk neki az un. hángerien folk-ártot. Irány tehát a Mesterségek Ünnepe.
Elcsúszva bár, de törve nem. Hát igen, kicsit
elszaladt az idő, mióta megesett a Mesterségek Ünnepe, szerencsétlen
bloggerina pedig még egy erdélyi beszámolóval is tartozik seregnyi
(maroknyi) olvasójának. Történt tehát a jéghideg július napjaiban, hogy
egy városunkban tartózkodó amerikai lányt kísérgetve eldöntöttük, hogy
megmutatjuk neki az un. hángerien folk-ártot. Irány tehát a Mesterségek
Ünnepe.
Még kicsiny gyermekkoromból emlékszem vissza, mikor a Mesterségek Ünnepe egy kellemes hétvégi kikapcsolódás volt, jó hangulatú kirakodóvásár a Budai Várban. Aztán 22 év alatt természetesen kinőtte magát. Megjelentek a belépőjegyek -100 forint -jelképes összeg. 2008-ra pedig ott tartunk, hogy az 5 napos rendezvényre napi 1200 forintért válthat jegyet, aki több, mint 14 éves...
Minden kritikusi gonoszságom és szőrszálhasogatásom ellenére azt kell, hogy mondjam, megéri. Mi 16-án mentünk fel -természetesen a Besh o Drom koncertre. Igen-igen, ez a 16-a volt, mikor 10-11 fok körül mozgott a hőmérséklet. Sebaj, én azért hősiesen végigtáncoltan azt az egy órát, amíg a zenekar a talpalávalót húzta (és ráadás dalként elhangzott a nagy kedvenc is, a Meggyújtom a pipám c. nóta, amely a We are magyar c. nagysikerű lemezen is szerepel.) Már csak azért is dühített borzasztóan a szél és a hideg, mert a Besh o Drom után elvileg táncház készülődött, mely a két évvel ezelőtti fesztiválról az egyik legkedvesebb élményem maradt. Hát ki kellett hagyni, ha nem akartunk megfagyni.
A koncert után ettem egy dödöllét. Gondoltam, ha már egész gyerekkoromat az "Egy tál dödölle, ettél belőle..." szövegű dal járta át, hát itt az alkalom. Isteni volt, mindenkinek ajánlom. A dödölle (igen, két L-elm viszont dödölének ejtve -a dal szerint) olajon kisütött tésztával összegyúrt krumoli. Nyami. Viszont az elvileg 58%-os disznótoros pálinka inkább volt valami tablettás pálinka-jellegű szeszesital, mint ahogyan árulták...
Miután teletömtem a bendőmet, átballagtam az oroszlánok övezte kapu alatt, mert a fából felhúzott Korona Színházban a Fabula Rasa együttes muzsikált. Egyszer már hallottam őket a Tűzraktérben, másodjára is remek volt.
Jó volt, na.
