Ott már réges-régen probléma van, ha egy olyan rendezvény, amely kulturálisnak vallja magát, megteheti (illetve, hogyne tehetné meg...helyesbítek: megteszi), hogy a 7-es buszok oldalán lévő reklámjain Manon Lescout-ot ír. (Megígérem, hogy a következő adandó alkalommal lefényképezek egyet eme csodás tömegközlekedési járművek közül, és idebiggyesztem a képet.) A Manon azonban még messze van, mindenesetre a tegnap esti Táncrobbanás néven futó előadás sem volt egy nagy durranás.
Ott már réges-régen probléma van, ha egy olyan rendezvény, amely kulturálisnak vallja magát, megteheti (illetve, hogyne tehetné meg...helyesbítek: megteszi), hogy a 7-es buszok oldalán lévő reklámjain Manon Lescout-ot ír. (Megígérem, hogy a következő adandó alkalommal lefényképezek egyet eme csodás tömegközlekedési járművek közül, és idebiggyesztem a képet.) A Manon azonban még messze van, mindenesetre a tegnap esti Táncrobbanás néven futó előadás sem volt egy nagy durranás.
Kezdjük ott, hogy mire kiértünk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadhoz, elkezdett zuhogni az eső. A rendezők vártak-várakoztak, majdcsak eláll. Úgy 25 perc elteltével a színpadról közölte valaki, hogy "azt az információt kapta(!), hogy elállt az eső" (tán világtalan volt az illető, hogy ezt kapott információk alapján állapította meg?) Így végül, miután feltakarították a színpadot, leülhettünk vizes székünkre, és elkezdődött a műsorfüzet állítása szerint: "a legnagyobbak táncolta legnagyobb produkció." Értem én, hogy a Magyar Nemzeti Balett apróságai (max. 5 évesek) nagyon helyesek, és bizonyosan kemény munka áll mögöttük, de az ember ingyen és bérmentve megnézi a kis lábemelgetésüket az évvégi táncvizsgán, vagy hasonló eseményeken. (Arról nincs információm, hogy eredetileg mennyi volt a jegy, mi 100 Ft-os 'ismerős' jeggyel mentünk, bár, ahogy elnéztem, az amúgy félig sem kitöltött nézőteret, több volt a rokon, mint a mezei néző.)
Tehát, mint mondottam elállt az eső, de a szemfüles rendezőknek nem tűnt fel a vastag fekete felhőgomolyag fölöttünk (arról nem kapott információt?), így 20 perc után megint rákezdett, ezúttal nem szemerkélni, hanem zuhogni. Ott ülünk a 10-15 fokban, közben zuhog az eső, az előttünk ülők esernyőjétől nem látunk semmit, a táncosok csúszkálnak a színpadon. Olyannyira befújhatta a szél az esőt a táncosok közé, hogy a meghajlásnál az egyik felnőtt balett-táncos is megcsúszott, egy kislány pedig sírva hajolt meg. Nem tudom, mire való az esőnap, jó lenne, ha erről felvilágosítana valaki, mivel, ha nem a zuhogó eső esetére, akkor gőzöm sincs, mire.
Maga a produkció: Panem et circenses a jónépnek. A zene? Újvilág szimfónia, Delibes: Sylvia, természetesen Hattyúk tava, Egy kiállítás képei, csupa-csupa sláger. A táncosok nem voltak együtt, össze-vissza mozogtak. (ezt persze betudhatjuk a rossz időnek..., mert miért is ne tudjunk be mindent annak, mindenesetre az egy dolog, hogy az eső rendesen kiszúrt a közönséggel, de való igaz, a táncosokkal is) A kicsiknél ezt persze elnézi az ember, de a felnőtteknél...
Az RG (nem, nem röntgen, ritmikus sportgimnasztika) érdekes volt, Vass Dóra, RG bajnok hihetetlenül csavargatta tagjait, az ember nem hinné, hogy mikre képes. A csapat is összeszedett volt, leszámítva egy-két hullahopp-karika leejtést/el nem kapást, stb. (de persze még kicsik ÉS rossz volt az idő)
Az ír sztepptáncos társulat volt talán a legösszeszedettebb és legprofibb csapat az est folyamán. A Catherine Gallagher vezette csapat szép ízelítőt nyújtott a sztepptáncból.
Mindazonáltal számomra továbbra sem fér össze EGYSZERRE a klasszikus balett, a ritmikus sportgimnasztika és az ír tánc. Nem egy nagy szintézis-érzéssel távozott a látogató, hanem azzal, hogy mindenből kapott egy kanállal, de jól egyikkel se lakott. Kár.
