Ibsen nem az a fajta szerző, akinek a drámáin hülyére izgulnánk magunkat, mégis -legalábbis belőlem- rettenetesen erős érzelmeket hozott ki mind A vadkacsa, mind a Nóra (Babaház), mikor olvastam őket.
Ezért is vártam kíváncsian a Katona József Színház bemutatóját, vajon Ascher Tamás mit hoz ki a műből?
Ibsen nem az a fajta szerző, akinek a drámáin hülyére izgulnánk magunkat, mégis -legalábbis belőlem- rettenetesen erős érzelmeket hozott ki mind A vadkacsa, mind a Nóra (Babaház), mikor olvastam őket.Ezért is vártam kíváncsian a Katona József Színház bemutatóját, vajon Ascher Tamás mit hoz ki a műből?
Sajnos azt kell mondanom, nem sok jót. Már maga a főszereplőválasztás is jórészt elbaltázott. A legnagyobb melléfogás Fullajtár Andrea Ginája. Fullajtár minden tekintetben túl erős színésznő egy áldozatkész, önfeláldozó feleség megformálására, sajnos nem is nagyon tudott azonosulni a szerepével. Fekete Ernő, alias Hjalmar derekasan játszott, de a szereplő nagy tragi(komiku)mát mégse lehetett eléggé érzékelni.
Az első felvonásban még határozottan taszított Keresztes Tamás Gregers-e, de ez megváltozott a második részben. Úgy látszik addigra lendületet kapott a játéka.
Simkó Katalin vitte a darabot, aki Hedvig, a tragikus sorsú kislány szerepében brillírozott.
Mellékszerepekben láthattuk Máté Gábort, Haumann Pétert és Szacsvay Lászlót is (akinek a szerepe annyira mellékes volt, hogy már szinte szégyen), de ez mind nem volt elég a sikerhez. 
Az első felvonás olyannyira vontatottra sikeredett, mintha Karinthy Vadkacsa paródiáját, a Kéngurut vitték volna színpadra, nem az eredeti művet. A darab szét van szabdalva a jelenetek közti üresjáratokkal. Függöny behúz, lámpa leolt, díszlet tologat, közben meg szól valami norvég népdal visító hangon.
A második felvonás már jobban "pörög" (már ha lehet ilyen erősen fogalmazni), de ez nem tart sokáig, a végére megint lelassulunk. Érdekes a megoldás a lezárást illetően, nem lehet érteni az egyre hangosodó zenétől Relling (Bezérdi Zoltán) és Gregers vitáját, így sose tudjuk meg, hogy vajon a boldogság látszata, vagy a valóságra való ráébredés a jobb.
Nem tudom, a fordítás volt-e más, de a zseniális neologizmus, nevezetesen a "heveny világmegváltás", mint nyavalyakórság nem hangzik el a darabban, hanem valami egész hétköznapi szóval illetik Gregers "betegségét".
Valamennyit biztosan fog még érni a darab, hisz tulajdonképpen én a nyilvános főpróbán voltam, de azt kell, hogy mondjam, hogy ha rászánjátok is magatokat, hogy megnézzétek, ne várjatok sokat! Olyan, mint amilyennek Gregers Ekdalék életét leírja: langyos mocsár.
A vadkacsa -Katona József Színház rendezte: Ascher Tamás
