Elkezdődött az év az A38 hajón, rögtön egy indiai esttel indított a legénység. A zárókoncertbe sikerült belehallgatnom...
Ha nem is értünk oda koncertkezdésre, azért 4 -5 számot még elcsíptünk, ami, valljuk be, indiai zene esetén nem jelent kevés időt. Hogy miért fontos az idő érzékelése, leginkább azért téma, mert teljesen eltérően éljük meg, főleg a zenében. Ráadásul nagyon becsapós, ugyanis gyakran a hangosabban, erőteljesebben játszott művet gyorsabbnak halljuk, és ez fordítva is igaz : zenetanári tevékenységem során gyakran tapasztaltam, a gyerekek öntudatlanul növelik a hangerőt a tempó gyorsításával. Tisztelet a kivételnek.
A Szamszara formáció zárta az eseményt, és leszámítva a büfézőket, nyugodt, szép, bensőséges esti programot nyújtott, amelyet a Hajó egyik személyzete is megerősített, mondván, minden este ilyen típusú koncertre lenne szükség... Csendben helyeseltem, és eszembe jutott a zene gyógyító ereje, ami az őskori ember számára teljesen nyilvánvaló volt. Temészetesen létezik romboló hatású zene is...
Zseniális zenészek játszottak európaival kevert indiai zenét, Szalai Péter tablán, Juhász Gábor gitáron
