Mielőtt még bárkiben felmerülne a sanda gyanú, hogy kihagytam volna a kvázi Puccini előhét előadását, gyorsan jelzem, hogy nem-nem, ott voltam, csak időközben elkezdődött a mumus, nevezetesen a vizsgaidőszak, mely némileg korlátozta a blogolásra töltött időmet. Ami azonban késik, nem múlik, így most közkinccsé teszem hétfői tapasztalataimat.
Puccini 1907-es amerikai tartózkodása során többször járt színházban (bár nem tudott angolul!), ekkor látta David Belasco három darabját, köztük a Madama Butterfly-t és a La Fanciulla del West-et. Olyannyira megragadták ezek az előadások, hogy mindkettőből operát komponált. A nyugat lányát a a Metropolitanben (Met) mutatták be 1910-ben. Kint (értsd: a tengerentúlon) nagy siker, Európában mérsékelt lelkesedés. Hogy ez mindek köszönhető? Részben nyilván az amerikai témának, helszínnek, beemelt angol szavaknak, másrészt pedig a zene modernségének.
Mielőtt még bárkiben felmerülne a sanda gyanú,
hogy kihagytam volna a kvázi Puccini előhét előadását, gyorsan jelzem,
hogy nem-nem, ott voltam, csak időközben elkezdődött a mumus,
nevezetesen a vizsgaidőszak, mely némileg korlátozta a blogolásra
töltött időmet. Ami azonban késik, nem múlik, így most közkinccsé
teszem hétfői tapasztalataimat.
Puccini 1907-es amerikai tartózkodása során többször járt színházban (bár nem tudott angolul!), ekkor látta David Belasco három darabját, köztük a Madama Butterfly-t és a La Fanciulla del West-et. Olyannyira megragadták ezek az előadások, hogy mindkettőből operát komponált. A nyugat lányát a a Metropolitanben (Met) mutatták be 1910-ben. Kint (értsd: a tengerentúlon) nagy siker, Európában mérsékelt lelkesedés. Hogy ez mindek köszönhető? Részben nyilván az amerikai témának, helszínnek, beemelt angol szavaknak, másrészt pedig a zene modernségének.
