Még egyszer nekifutok a nagy feladatnak, az idei év (és az utóbbi évek) egyik, ha nem  a legérdekesebb  premierjéről folytatom a gondolatszövéseket.

Még egyszer nekifutok a nagy feladatnak, az idei év (és az utóbbi évek) egyik, ha nem  a legérdekesebb  premierjéről folytatom a gondolatszövéseket. 

 

Két nappal a premier után már elkezdtek feltünedezni a különböző recenziók a Fidelióról. Úgy tűnik, nem én voltam az egyetlen, akiben az opera fogadtatása Katharina Wagner emlékét idézte fel, az általam borzasztóan tisztelt-szeretett Kovács Sándor is a hattyúlovag hajdani előadásának déja-vujeként aposztrofálta ugyanis a darabot, a (igen-igen, ne tessék nevetni) Fidelio portálon megjelent írásában.

 

Hajt a vágy, hogy védjem Kovalikot. Mert igen, az utóbbi évek legzseniálisabb, úgymond a magyar operajátszást, mint olyat, nyugatibb mederbe terelni hivatott rendezőről van szó. Aki a három miniszterből korrupt politikust csinál, Lenszkijből öngyilkost, Oresztészből pedig gyilkost. Na igen...és mindezt a koncepcionalitás határain belül. Gondolkozom, gondolkozom, és nem tudom eldönteni, mit is érezzek, avagy ellenérezzek. Nem sokkolt a darab, még csak túlzottan meg sem döbbentett, mindez persze nyilvánvalóan annak tudható be, hogy a rendező szinte összes, a közelmúltban bemutatott rendezéséhez volt már szerencsém.

 

Megjelent persze más írás is, és nem is Fáy Miklós lenne, ha természetesen (és ismét egy idevágó szóvicc) nem szedte volna le még a keresztvizet is a Fidelióról. Nem szeretnék itt messzemenő következtetéseket levonni az (általános) kritikai észrevételeiről, mindenesetre a szokásos "lehúzós" kritika egynémely pontjával kénytelen vagyok egyetérteni. Itt konkrétan a zenekar teljesítményére célzok, és arra a bizonyos megkönnyebbült függönybehúzásra. 

 

Magyarázható-e a fújolás a magyar operaközönség konzervativizmusával? Részben. Tudomásul kell venni, hogy amit egy kortárs színház-, vagy tánc előadás megengedhet magának, azt az opera még nem. (Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a Lohengrin után eltelt négy év után hogyhogy még mindig nem?!) Vagy legalábbis nem az Ybl Palota falai között. Hogy nagyra becsült tanáromat idézzem ez egy nehéz kérdés. És még mindig nem jutottam dűlőre...lehet, hogy lesz beszámoló 3. rész is...?